Ottawától New York városa kb 700 km-re van (egy Bp-Berlin távolság) de nincs vonat avagy busz.... szóval vagy repülsz, vagy 8 órát vezetsz. Mivel az utóbbi lényegesen olcsóbb, kocsival mentünk. Lakhelyűnktől határ 100 km-re van, a Szent Lörinc folyó. Több átkelőhely (mind nagy híd) is van. Mi egy kissé félreesőbb határállomáson mentünk át a tömeget elkerülendő.  Nagy Péntek Kanadában ünnep  és sokan mennek ilyenkor főleg vásárolni k0zeli városkákba.

A határon (útlevél kell 9/11 óta) a következő kérdésekre kell tipikusan válaszolni: Honnan jössz?....hová mégy?... miért? ...Hol fogsz megszállni?...Van rezervációd? mutasd...Hol születtél?...mit viszel be?.... kattintsad nyitottra a csomagtatót....jó utat! 

Több mint 40 éve élünk Kanadában és New Yorkba legalább 10-szer voltunk, egyik fiam ott dolgozott de most a vállalatja elköltözött San Franciscoba és ő is ott van Április elejétől. Imádjuk a várost. Szóval (kerül amibe kerül) hotelt foglaltam a Chelsea negyedben.

Kora este fél hat fele érkeztünk. Először átvergődtünk a Hudson folyón (Geoge Washington híd) majd a csúcs forgalomban a folyó mellett hajtottunk, hol a gyönyörű bérházakat csodállván a baloldalon (Riverside drive), hol a pimasz tolakodó helybélieket átkozván amig nagynehezen elérkeztünk a W 26. utcához. A hotelunk a 7. avenuenál volt. Bejelentkeztünk. Vittem a kocsit parkolni, ha ök parkolják (valet parking) 50 dolcsi naponta, ha én csak (!) 40. A földalatti parkoló lefutója tele volt kocsikkal, az ügyeletes csak rázta a fejét, nincs hely mondja csak valet... vigyem vissza a portára. No én nem először vagyok NY-ban, szemébe néztem majd benyúltam a zsebembe, kihalásztam egy ötöst, rögtön lett hely. A pénzt azt szeretik, erre ment ki az egész. Át kellett neki adni a kulcsot, mondtam hétfőn jövünk reggel 10 órakkor. Ehhez hozza kell szokni, Manhattenben a parkolókban kétszer annyi kocsit tárolnak mint amire az tervezve volt.

Az alábbi kép a kilátás az ablakunkból, tipikus New Yorki látkép...nincs túl sok zöld.

Volt idönk kis pihenésre majd egy fél órás séta után (a 7. avenuen), megérkeztünk Greenwich Village-be, egy Le Gigot nevű francia étterembe ahol rezervációnk volt este 9 órai kezdettel. Lévén Nagy Péntek halat rendeltünk én egy bouillabaiset, a nejem egy rák rizottót. Kis hely volt és dugig tele. Érdekességkent megemlítem, a mellettünk levő asztalnál egy fiatalabb pár ült, a fiú spanyol származásúnak tünt, a leány amerikai, nagy szőke haj és bunda jackie, de látszott hogy valamikor fiú volt...

Másnap szombaton elgyalogoltunk a Soho (South of Houston St) negyedbe ahol feleségem gyapjú fonalat akart venni egy fene híres boltban. Én ezalatt (gyapjú bolt nemigen köt le) megnéztem egy kissebb szobaberendezesi boltot és egy hires gitárokat áruló boltot, ugyhivják hogy Rudy. Micsoda gitárok! Ahhh. Hazafelemenet elsétáltunk a Washington Square-re ami szerintem a világ legérdekesebb nyilvános tere. Nem lehet unatkozni, nézzed a sok akrobatát, turistát, gospel énekeseket, diákokat, kutya sétáltatóakat....

Husvét vasárnap elgyalogoltunk a hires St Patrick katedrálisba, tele volt, éppen az evangélikum olvasására érkeztünk. Templom után taxiba ültünk és elmentünk megnézni a Frick Collectiont, (a 5 avenue es 70 E utcánál van) tele hires festőktöl származó képekkel amit az Frick nevű acélmágnás gyüjtött az 1900-as évek elején. A muzeum az ő "házából" lett kreálva. Vasárnap ingyen be lehet menni.

Innen egy késői ebédre mentünk megint vissza a Village-be, egy Perui étterembe amit ugy hivnak hogy Yerma Buena. Szerencse hogy volt reservációnk, különben be nem fértünk volna be. A délamerikai koktélok "special"-en voltak: 15 dollárért, (a rendléstől egy órán keresztül) annyit ihattál amennyit akartál... szóval mi ittunk három Brazil Bellinit (pezsgő+brazil rum, friss narancs és passionfruit lé). Mivel normálisan egy koktél egy tizesbe kerül ez nem rossz ár...többen felfedezték, és a hangulat az persze garantált volt. Én egy perui hallevest ettem, a leve nagyon hasonlított a magyar halászléhez, kissé paprikás, de volt benne két rák, kagylók, egy buggyantott tojás és sajt is.

Ebéd és három koktél után jól esett kicsit sétálni a Village girbe gurba uccácskáin, napsütés és virágzó fák  ... nyoma volt hogy egypár helyen már a nyuszi is járt és itt-ott egypár tojást is hagyott.

Hétfőn kiváltottuk a kocsit, nagy megkönnyebbülésünkre nem volt rajta semmi karcolás, és mint utolsó "aktus" végighajtottunk (észak irányában) a Broadway-en. El a Times Square mellett, majd át a  Columbus Circle-en... utána a Lincoln Center mellett. A 80.-ik utcánál pakoltam bementünk a Zabar-hoz egy cappuchinóra és kisrongyost enni utána egypár jó cuccot a boltjában venni: gravlax, dzsemmek, thai leves, német kenyér, spanyol sonka, száritott gombák és paradicsomok.

Mig idejövet az Adidondrák hegységtöl keletre jöttünk, másfele vezettünk haza: a Catskill hegyeken keresztül és az Adidondráktol nyugatra. Ez az út ugyanannyi időbe tellett.