Már több posztot írtam idén tett Japán utunkról. De a fenti kisvárosról, amit két napra meglátogattunk, még nem. Amikor két hetes japán utunkat terveztem, a Lonely Planet turista kalauz tanácsait tanulmányoztam. Itt említették azt a vasúttal megtehető körutat, amit mi végül is választottunk, a két hétre szóló japán vasút bérletünkkel. Ezzel a bérlettel akárhova utazhatsz a Japán Állami Vasutakon. Van egypár privát vasút társaság is, azokra nem érvényes.

Mi a Tokió, Kyoto, Kanazawa, Takayama, Nagoya vissza Tokió körutat tettünk, ami kb. egy hetet vett igénybe. Japán méretben aránylag nem nagy távolságról beszélünk. Tokióról és Kyotóról már írtam. Ugorjunk most át Kanazawán, egy közel félmilliós városon a Japán tenger mellett ahol két napig voltunk. Itt most Takayamáról fogok beszélni. Ez Japán Alpokban, azaz a hegyek között van.

Kanazawából egy expressz vonattal mégy egy fél órát a tenger mellett észak keletre, majd át kell szállni. Az állomáson kérdésünkre egy mellékvágányhoz irányítottak, ahol egy kis diesel vonat várakozott. A nagy japán expressz vonatok ellentéte. Amolyan úttörő vasút szerű.

Nemsokára a vezető is megjelent (hajlongás, stb.) és elindultunk. Csak pár utas volt, köztük egy kis amerikai turistacsoport. Kb. öten lehettek, egy japán-amerikai vezetővel. Ők is oda mentek ahova mi tartottunk, Takayamába. Ez a vonat Nagoyába ment, tehát Japánt a hegyeken keresztül keresztbe átszelte. Tengertől-tengerig. A mi városkánk fél úton volt. A hegyek, nem messze, 2000 plusz méteresek. Az a vulkán, ami nemrég kitört, és amiben több kiránduló halálát lelte, a Mount Ontake, nem messze van innen. Légvonalban 50 km.

Takayama, Gifu tartományban, 500 méter magasan egy hegyi patak mellet található. Hegyekkel van körülvéve. A városka lakossága 100 ezer, de ez magába számolja a környező települések lakosságát is. Mivel sok erdő veszi körül, a 16. században asztalosairól volt híres, akik a középkorban állítólag Kyoto palotáinak építésében is rész vettek. A városka a hagyományos fa épületeiről, piacáról és a hegyekben nevelt híres Hida szarvasmarháiról nevezetes. Manapság egy turista központ, kirándulókat, télen síelőket vonz. A táj nevezetes a speciálisan épült parasztházakról is, amik a közeli falukban, pl. Shirakawa, (lásd a videót a végén) találhatóak.

A kis vonat vagy másfél órát pöfögött velünk. Jobbára egy kis folyót követvén egy völgyben, állandóan felfelé menőben, számtalan alagúttal megspékelve.  Végre bemondták városkánkat és leszálltunk. Már előzőleg a google-n kifilóztam, hogy hotelünkbe, bocsánat a ryokan-be (japán panzió), a legegyszerűbb gyalog elmenni. Koffereink nem nagyok, szépen elgurítottuk a kis utcán, majd, tanácsot kérve balra fordultunk és nem több mint 15 perc alatt, oda értünk.

A hotelbe belépés előtt a cipődet le kell venni, és az ott felsorakozó papucsok egyikét fel kell venni. Ezután a hajlongások következnek. Végül is szobánkba vezettek, ami teljesen aszkéta volt. Két lábnélküli szék, egy alacsony asztal, egy TV, egy széf, ez minden. Mondták, este egy matrac lesz kiterítve. Volt fürdőszobánk is. A legtöbb japánnak ez nem kell. Ők szeretnek a hotel közös spa-jába járni, ahol nőknek/férfiaknak külön, van fürdő, zuhany, brűgölő, hordók meleg-hideg vízzel.

Na, mármost ha itt vagy mit lehet csinálni? Hotelünk árában a japán reggeli is benne volt. Ez a reggeli vagy 15 fogás. Ez után mozogni kell. Kijöttünk, adtak egy kis térképet. Először a folyó melletti sétányra mentünk, ahol volt egy piac. A víz egy mély mederben folyik, van hely arra, hogyha megdagad, mint hegyi folyók sokszor, százszoros vízmennyiséget is kezelni tud anélkül, hogy a várost elárasztaná

A másik oldalon volt a régi város. Tele eredeti többszázéves japán faházakkal, kis utcákkal. Nagyon hangulatos. Rengeteg bolt és étterem is van. Fából készült ez az, tálcák, stb. a fő attrakciók. A helyi szaki (rizsbor) is kelendő volt. Kissé kijjebb, a városka szélén az erdő mellett van egy körsétány, jó pár japán zarándok/szent hellyel, templommal. Messze elkeveredtünk, jó időbe tellett, amíg visszagyalogoltunk a folyót követve.

A ryokan-nal ingyenes vizitáció járt egy közeli új hotel torony wellness spa-jába is. Ide is el mentünk. A spa a legfelső, 20. emeleten volt. Egy ideig egyedül voltam a férfi részben. Csupa üveg ablak, egy része egy nyitott tetőterasz, ahol a fűtött meleg uszoda volt. A meleg vízben pacskolva elláttál le a városra és a távoli havas hegyekbe. Éppen egy zivatar jött. Néztem a közeledő eső függönyt. Ha a nagy semmittevésbe belefáradsz, voltak ágyak ahol szundizhattál. A japánok keményen dolgoznak, de a kikapcsolódáshoz is nagyon értenek.

PS

Befejezésül ideteszek két youtube videót:

1/ Egy 3.45 perces, téli felvétel a közeli faluról. Neve Shirakawa. Meggyőződhetsz, nemcsak az osztrák és a svájci hegyi falvak szépek.

2/ Egy 6 perces videó lényegében a leírt sétánkat követi, Takayamában: