Itt az ideje hogy a legnagyobb Kanadai városról írjak, Torontóról. Nem mint turista hanem mint egykori lakos. Ez volt az a város ahova 1969-ben letelepedtünk. 1989-ig itt éltünk. A városról kellemes emlékeink maradtak. Még mostanában is kb. kétszer évente visszalátogatunk. Ez egy 5 órás autó út, vagy 1 óra repülővel.
Fiaink 13-15 évesek voltak amikor Ottawába átköltöztünk. Emlékszem az idősebbik félrevont mielőtt a költözködés híre véglegesnek tűnt és privátim megkérdezte jól átgondoltam-e én ezt? Mondtam igen, miért? Azt mondta, Dad tisztába vagy te azzal hogy Ottawa nagyon kis város…. még földalattija sincs?
Mint az sok domináló város esete (pl. New York az USA-ban) Kanada szerte sokan ellenszenvesnek találják Torontót. Miért? Túl sokat szerepel a TV-n, túl sokat írnak beszélnek róla az újságokban. A kanadai pénzügyi világ központja, majdnem összes nagyvállalat székhelye, messze a leggazdagabb város. Úgyszintén a legkozmopolitább, a legtoleránsabb, ez egyenlő a legerkölcstelenebbnek egyes ember szemében. A Torontón kívüliek úgy érezhetik hogy mindent Torontóban határoznak el és hogy nekik sok dologba (demokrácia ide-oda) nincsen beleszólásuk. Az a kép alakult ki hogy a torontóiak nemigen tudnak túl sokat más városról. Ha politika, akkor saját polgármesterük az egyedüli amiről beszélnek, nem érdekli sokukat a megyei vagy szövetségi politika.
Toronto úgyszintén az a város ahol a legtöbb bevándorló található. A város lakosságának megdöbbentő százaléka, több mint fele, nem Kanadában született. Hasonlóan Londonhoz (avagy New Yorkhoz) az etnikumok (és színek) bábeli zűr zavara meghökkenti az erre nem felkészülteket. A hatvanas évek végéig az európai emigránsok domináltak. Torontónak ennek megfelelően vannak olasz, portugál, zsidó, görög, stb., negyedei. Manapság ezek (ugyan névben még léteznek) eltörpülnek a kínai, indiai, pakisztáni, koreai, karibb tengeri városnegyedek mellett. Az emigráció miatt, és az országban levő vezető szerepe miatt, a város egy mágnes és állandóan növekszik. Manapság Toronto 2.6 millió lakossal rendelkezik a külső területeket nem beszámítva. Azokkal együtt 5.5 millió ember lakik itt, Észak Amerika ötödik legnépesebb városa. A növekedés emelkedő ingatlan árakkal jár. A magas ház árak miatt elterjedtek a kondominiumok, (öröklakások), mert magában a városban a ház árak sokaknak túl magasak. Az echte kanadai házban szeret lakni. Itt sok képtelen venni. Azoknak van akik szüleiktől örökölték. Ismerős történet gondolom egy európainak? Mi 1971 ben vettük házunkat és 1989-ben adtuk el az eredeti ár nyolcszorosáért. Ma a mi volt torontói házunk az eredeti ár (1971-es) 25 szörösét érheti. Kanadában más városban, Vancouver kivételével, ilyen ház ár emelkedések ismeretlenek.
Leírom egy kicsit a várost. Az Ontarió-tó északi partján fekszik, 1793-ban York néven alapították. A tó óriási, a másik partot nem látod. A város a tótól befele (északra) menve egy enyhe lejtőn helyezkedik el. Nem egy kis folyó és patak szeli át. Ezek végül is a tóban torkolnak. Ezek a vizek kisebb nagyobb kanyonokat vájtak, amiket itt “ravine”-oknak hívnak. A ravinok sok helyen parknak vagy védett zöld övezetnek vannak kinyilvánítva. Ma a torontóiak kedvenc helye piknikezni, kirándulni, sétálni vagy biciklizni. Torontónak ezáltal rengeteg természet adta zöld övezete van. Az utcák (kevés kivételével) “necces” hálózatban vannak elrendezve, tipikus észak amerikai módra. Főutcáját Yonge Streetnek hívják. A tónál indul és északra tart. A tóval a hátad mögött ami innen jobbra van az kelet, innen balra az nyugat. Állítólag a világ egyik leghosszabb utcája, később a 1-és országúttá válik. Nagyon ismeretes még a Bay utca a belvárosban ahol a nagy bankok felhő karcolói vannak és ahol a Toronto Tőzsde (TSE) működött. 20 éve egy közeli másik utcába költözött, egy modern épületbe és egyben automatizálódott. A TSE a fő tőzsde Kanadában, ez az ami számít, ennek az indexnek kell emelkednie ahhoz hogy minden jól menjen az országban.
Említésre méltó még a Bloor utca is, ami Kelet-Nyugat irányba megy. Szintén egy nagyon hosszú utca. Egy részét anno az emigránsok üzletei és éttermei foglalták el. Mi sokszor jártunk ide vásárolni és enni. A Tüske hentes, az Elizabet fűszeres, a Interkontinental és Korona éttermek hogy csak egy párat említsek tele voltak szombatonként magyarul beszélőkkel. Mindenki ismert mindenkit…úgy tűnt.
De ezek az idők elmúltak ma már csak egy magyar étterem létezik, úgy ahogy. Nincsen számot tevő magyar emigráns, az itt levők nem jönnek, máshol vásárolnak.
OK. Befejezésül tegyük fel hogy van időnk a várost felfedezni. Ülj be kocsimba, kis autókázásra megyünk. A belvárosban kezdjük. Nézz ki az ablakon itt van a régi (klaszikus stílusban épült) fő pályaudvar, a Union Station, a Bay és Front utca sarkán. Mellette a számtalan bank és nagyvállalat tornyai. Innen nem messze van az új hoki stádium ahol a Toronto Maple Leaf játszik és a kinyitható tetővel ellátott nagy stadion ahol baseball (Blue Jays) és (amerikai) futball (Toronto Argounats) meccsek vannak. A hires televíziós torony, sokáig a világon a legmagasabb épület, is erre van. Sorba kell állni ha fel akarsz menni és lehetelen parkolni. Inkább lehajtunk a tó partjára. Ez tele van jobb fajta új bérházakkal. Van egy szép sétány is. Innen keletre megyünk. 10 perc alatt kocsival egy régi városrészbe érünk ami a 30-as években Toronto nyaralóhelye volt. A neve is illő: Beaches. Még ma is nyaralóhelyes az atmoszférája. Hála Istennek nem igen engedtek meg itt új építkezést, meghagyták a régi stílust. Főutcája a Queen St East, megspékelve kis éttermekkel, bárokkal, egyedi butikokkal. Rengeteg fiatal lakik itt. Lemegyünk a tópartra. Itt láthatod legjobban a hatalmas tavat. Van ős-fás korzó, tenisz klub, hosszú homokos strand, és egy verseny uszoda. Nyáron lehet fürödni és csini babákat nézni.
Innen visszamegyünk a városba meg akarom mutatni azt a részt ahol a gazdagok laknak. Kettő is van, Rosedale és Forest Hill. Kiszállhatunk, sétálhatunk a fákkal tele lombos utcákon. A házak jó része 100 éve épült, már akkor is a jobb módúak laktak erre fele. Innen kicsit megint vissza a belváros fele, lemegyünk a Yonge és Bloor útkereszteződéshez, ahol a luxus boltok és áruházak vannak. Kávézni fogunk az itt megmaradt egyetlen magyar helyen amit Coffe Millnek (Kávé Darálónak) hívnak. Ez a hely jól megy, népszerű, a legtöbb itt kávézó nem is tudja magyar eredetét vagy hogy a tulaj még ma is magyar. Igyunk egy duplát ha akarsz egyél egy krémest, talán van gesztenye püré! Innen nyugatra megyünk a Bloor utcán és a Torontói Egyetem óriási területét nézzük meg. Én szeretek ide járni, egyetemista koromat idézem vissza. Nézd a sok fiatalt ahogy előadásról előadásra mennek. Figyeld meg az angliai egyetemeket imitáló épület stílust és a nagy pázsit szerintem amerikai beütés. Bemehetünk a könyvesboltjába, talán az egyetlen életben maradt nívós torontói könyvesbolt.
Innen tovább megyünk nyugatra megint a Bloor utcára és a Country Style (Falusi) étteremben fogunk ebédelni. Egyáltalán nem drága. Láthatsz egypár öregedő magyar törzsvendéget, (56-osakat), számuk egyre csökken. Mivel közel van az egyetemhez és jók az árak, diákok is jönnek. Ez az utolsó itteni magyar “bástya”, napjai szerintem meg van számlálva. A városnézés a High Parkban fejeződik be. Torontó megfelelője a londoni Hyde Parknak. Ha nem is akkora mint az eredeti Londonban. Ilyenkor ősszel szépek a színek. A tóhoz közel fekvő részén ebben az időben vadlibák gyülekeznek mielőtt délre húznának. A pázsit tele vadliba szarral. Vigyázva járkálj, talán jobb ha nem szállunk ki a kocsiból. Bónuszként, ha van időd elhajthatunk a Niagara-on-the-Lake nevű festői városkához ahol nyaranta a Bernard Shaw színház fesztivált tartják és persze a nem messzi vízeséshez. Mindez kocsival másfél óra alatt elérhető.