A Fülöp Szigetekre látogattunk el az idén, Új Év után. Három napot Manilában töltöttünk, a menyem nővérénél, majd még délebbre repültünk egy nyaraló komplexumba, Cebu mellé, öt napra.
Menyem egy nagy, tehetős fülöp szigeti családból származik. A család Ausztráliába emigrált, amikor ő tinédzser volt, de azóta egypáran, így legidősebb nővére is, visszaköltözött. Menyem fiammal már többször járt Kanadában és Magyarországon is. Budapesten volt az esküvőjük. Szóval nekünk illett a Fülöp Szigetekre ellátogatni. Hongkongból kevesebb, mint két óra repülővel, déli irányban. Következésképpen, míg januárban HK-ban kellemes 18-20 fok van, Manilában trópusi 30.
Látogatásunk nagy szám volt, a Fülöp szigeti népek nagyon vendégszeretőek. Az egész rokonság kijött a reptérre minket üdvözölni, majd innen két fekete Hundai furgonnal behajtottunk a sógornőék házába, ami Manila jobb részében volt. Egy „gated community”-ban, azaz a negyed kerítéssel körül van véve, mint egy katonai támaszpont, elválasztva a várostól. Bemenésnél, az biztonsági személyzet a kocsit alaposan megvizsgálja, hasonlóan, mint anno kelet-nyugat Berlin között. Itt az megvizsgálandó, hogy fegyvert, bombát be ne vigyél és, hogy ha nem itt laksz, kit látogatsz?
Ezek utána egy jó módú negyedben találod magadat, alá Pasarét. A sógornőék földszintes háza, japán stílusban épült. Nagy, nyitott terek, csodás kis nyugodt udvar, bambusszal határolva. Mindketten dolgoznak, valami ausztrál céget képviselnek, ausztrál fizetéssel, ami itt nagyon nagy pénz. Ketten vannak, van egy 5 éves kisleány. A személyzetük 3 szobalány, egy sofőr, aki kertészkedik is és grillezni is tud. Az első szobaleány a gyerek után néz, a második takarít, a harmadik a szakács. Kb. száz dolcsit kapnak ezek havonta, ami itt az átlag fizetés. A sofőr kivételével, a házban laknak és kapnak élelmet is. Ez az „upstairs-downstairs”, az urak és a szolgák világa, még mindig virágzik itt a Fülöp Szigeteken, ahol az emberek 80%-a napi két dollárból él.
Manila maga másfél milliós, de az azt körülvevő külvárosokkal együtt, közel 23 millió ember él itt. Nagyon sűrűen. Ugyan egypár HÉV szerű helybeli vonatot látni, nem láttam se városi buszt se villamos járatot. A helybéliek, és ez igaz az egész Fülöp szigetekre, kis furgonok segítségével jutnak el céljukhoz. Ezeket „Jeepney”-nek hívják, mert a kezdetük az amerikaiak által hátrahagyott jeepek voltak. Ez a fő közlekedési eszköz. A furgonok kis magán vállalkozások, sokszor rikító színekkel vannak befestve. Jobbára csak a helybéliek tudják a menetirányt. Gyakran tömve vannak kuncsaftokkal, ott inted le, ahol tudod, és ott áll meg ahol akarod. Mindez fillérekért, a díjat a bent ülők, kézről kézre adják előre a vezető tulajhoz. Turistának minden, csak nem való.
Városnézések közben, amit a fekete légkondicionált Hundai -al tettünk, csupán bepillantás lehetett nyerni arról, hogy hogyan él a „80%”. Látod, hogy az utakat szegélyező boltok egyre szegényesebbek lesznek. De amikor a mellékutcákba pillantasz be, utcáknak ugyan nem lehet ezeket nevezni, mert 3-4 méter szélesek maximum, és csak motorbiciklivel vagy gyalog járhatóak, bádog viskókat látsz, megszámlálhatatlan mennyiségben. Nem is tudom, mi történne, ha egy ilyen sikátorba csak úgy besétálnál. Az ehhez kellő merészség szerintem ahhoz hasonlítható, mintha egy szafarin hirtelen elhatároznád, hogy most leszállsz a jeepedről, és innentől kezdve egyedül és gyalog mész tovább a vadonban. Menthetetlenül eltévedhetsz, tetejébe találkozhatsz egy éhes oroszlánnal?
Ezekben a negyedekben sokszor nincsen ivóvíz, nincsen csatornázás, a jóisten tudja, hol mosakodnak. Mondták, hogy üríteni sokszor a közeli patakokhoz, folyókhoz mennek. Láttam is egy párat, nyílt szennycsatornának néznek ki, tele legyekkel a trópusi melegben. Na, van képed most róla, menjünk vissza az úri osztályhoz.
Elhatározódott, hogy tiszteletünkre este, nagy grillezés lesz. Nosza, a három férfi, a házi úr, a fiam és én, beültünk a sofőrös Hundai-ba, és kimentünk, a kerítésen kívül, 5 percre levő, vásárló központba. A grillezendőket megvásárolni. A vásárló központ, nagyon flancos és légkondicionált. Tele volt „jobb” emberekkel, és gyerekeikkel. A bejáratnál, megint csak őrök mérnek végig. Ha nem ide tartozol (pofára és öltözékre megy), ide be nem lépsz.
Elmentünk az élelmiszer áruházba, ami az alagsorban volt. Volt ott minden. A háziúr elkezdett húst, halat, bort vásárolni, mint egy részeg tengerész. Meg is említettem, nekem túl nagy mennyiségnek tűnt. Mondta ne aggódjak, ha nem esszük meg, a személyzet megeszi vagy hazaviszik. A vásárlás befejeztével, a dobozokba tett élelmiszert, az áruház alkalmazottja vitte fel a Hundai-hoz, mikőzben mi kényelmesen megnéztük a vásárló központ más nevezetességeit.
Este volt nagy vacsora, parázson sült marha, disznó, bárány és rák. Kérdeztek a magyar ételekről, ugyan már jártak MO-n, az esküvőn. Megígértem, hogy utolsó nap készítek egy gulyást. Nejem meg egy almás pitét készített. Mindkettő nagy siker volt.
OK, most már gondolom, kérdezed, jó jó, de mit láttatok Manilából? Elmentünk a régi negyedbe, amit anno a spanyolok építettek. Szép restaurált korabeli épületek, macskaköves utcák. Van itt két gyönyörű templom, szombat lévén, esküvők zajlottak, egyik a másik után. A templomok előtt koldusok.
Elmentünk egy múzeumba is, ahol a Fülöp Szigetek történelme volt bemutatva, vagy hatvan életképben. A Fülöp Szigeteket a spanyolok fedezték fel, 1571-ben, ugyan előtte még a kínaiak és a brunei szultán is próbálkozott itt, több kevesebb sikerrel. Az 1700-as évek közepétől az angolok jelentek meg és a spanyolokra nehéz idők jártak. A tehertől megszabadulandó, 1898-ban, a spanyolok eladták gyarmatukat (Guam és Puerto Ricoval együtt) 20 millió dollárért, Treaty of Paris, az amerikaiaknak. Ekkor lett Kuba független.
Na, ezek után a második világháborúban a japánok rohanták le, míg aztán, véres csatákban, mint tudjuk, a japánokat az amerikaiak végül is leverték. Ennyi a történelmük egy dióhéjban, legalábbis ami bennem maradt.
A városban van egy nagy amerikai katonai temető. Ezt is megnéztük. Az összes elesett katona, vagy 10 ezer, neve fel van vésve egy emlékműre. A csend, a keresztek, nagyon szép látvány.
PS
Itt van egy youtube video, 4 perc, Maniláról
