elso

ujrakezdek

ujrakezdek

Mondd, a barátaid úgy ténylegesen kedvelnek téged?

2016. augusztus 18. - littke

Az alábbi cikk a New York Times 2016. augusztus 6-i számában jelent meg. A szerző Kate Murphy, egy Hustonban élő újságíró, aki gyakran ír a New York Timesba.

Gondolj mindazon emberekre, akikkel dolgod van egy nap, egy hét, egy hónap, avagy egy év során. Azokra a sokakra, akiket esetleg üdvözölsz, vagy átölelsz, akikkel elpletykálsz vagy mélyebben elbeszélgetsz. Gondolj mindazokra, akik a sors véletleneként benépesítik a világodat. És ezután kérdezzed meg magadtól, kik ezek közül a barátaid közül – az igazi barátaid? A legújabb kutatás szerint csupán a fele lesz ezeknek kölcsönös. Jobban mondva, egyesek, akiket barátodnak hiszel, nem tartanak téged annak. Vagy megfordítva, akkor, amikor valakit úgy hiszel, te alig ismered, ő téged a legjobb barátai között sorol fel.

Ez egy meglepő eredmény, ami a pszichológusok, gondolkodáskutatók, szervezeti magatartás-tanulmányozók, szociológusok és filozófusok között sok vitát indított. Vannak azok, akik az észlelt és valós barátság közti különbséget az emberek elemi optimizmusára írják, más néven az emberek egocentrikusságra. Mások rámutatnak, hogy maga a „barátság” fogalma leértékelődött, és korunkban egyenlő lett egy kattintással az okostelefonodon. Mindez azonban fontos, mert a kapcsolataink óriási hatással vannak egészségünkre, jólétünkre.

„Az emberek nem szeretnek arról hallani, hogy azok, akiket ők barátaiknak tartanak, nem nevezik viszont őket barátként” –mondta Alex Pentland, társadalomtudományi matematikus/kutató az MIT-n, és egy nemrégen publikált tanulmány társszerzője, ami a PLOS 1 folyóiratban jelent meg, „Barátaid barátaid? Hibás baráti hiedelmek akadályozzák a viselkedés megváltoztatására való képességet” címmel.

A tanulmány 84 személy közötti kapcsolatot analizált (23 és 38 évesek között) egy business vezető tanfolyamon. Megkérték a résztvevőket, hogy egy öt pontos skálán osztálytársaikat rangsorolják, közelség szempontjából, a „nem ismerem az illetőt”-től az „egyike a legjobb barátomnak”-ig. Az érzés 53%-ban volt viszonzott, pedig 94% -s volt az, amit maguk a résztvevők elvártak volna. Ez megerősíti az elmúlt tíz évben folytatott jó néhány tanulmány eredményét, amelyek több mint 92 000 személyt foglaltak magukba, és ahol a viszonzás 34 és 53% között mozgott.

barát

Pentland úr úgy fogalmazta, hogy „a nem kölcsönös érzés lehetősége megkérdőjelezi önképünket.” De a probléma inkább az is lehet, hogy a barátságról alkotott elképzelésünk zavaros. Csak kérdezz meg egypár embert – még kutatókat is, akik ezt tanulmányozzák, mint Pentland úr – és egy kényelmetlen csönd lesz a válasz, amit hebegés és habogás fog követni.

 „Nehéz a barátságot leírni” - mondta Alexander Nehamas, egy filozófia professzor a Princeton Egyetemen, aki a legutolsó könyvében, „A barátságról” címmel, 300 oldalt szentelt arra, hogy ezt egyedül leírja. „Könnyebb azt elmondani, hogy mi nem barátság, és, mindennek előtt az nem olyan valami, ami kölcsönös.”

Nem a magasabb státusz elérésének az eszköze, nem az ingyenes nyaralóba hívás kiügyeskedése, avagy saját unalmunk elkerülése. Ezek helyett, Nehamas úr szerint a barátság inkább olyan, mint a szépség vagy a művészet, amik valami mélyet gyújtanak meg bennünk, és valami olyasmit, amit „önmagáért értékelünk”.

Ugyanakkor az egyik leginkább elismert értekezés a barátságról, Dale Carnegie vitathatatlanul befolyásos műve, a „Hogyan szerezzünk barátokat, és befolyásoljuk az embereket?” Népszerű sztárokat, mint például Taylor Swift-et és Drake-et csodáljuk stratégiai, nyugodtan mondhatjuk: propagandát keltő barátságaikért. És ne felejtsük el a szociális médiát, amik a barátságokat a kirakatba teszik, azért hogy az önképünkön javítsanak.

„A barátainkat, befektetésnek vagy árunak tekinteni negatív hatással jár a magára a barátság ideájára” – mondta Ronald Sharp, aki angolt tanít a Vassar Egyetemen, beleértve egy kurzust a barátság irodalmáról. „Nem arról van szó, hogy valaki mit tud tenni érdekedben, hanem arról, hogy egymás társaságában kikké és mikké lesztek.”

Visszaemlékezett a hosszú órákra és lenyűgöző beszélgetéseire barátjával, Eudora Welty-vel, aki nemcsak a Purlitzer díjas íróként volt ismeretes, de tartós barátságokra való képességéről is. Közösen szerkesztették a „Norton barátság könyvet”, ami a tárgyról szóló művek antológiája. „A semmittevés, a csupán egymás társaságában eltöltött idő, egy kihalóban levő művészetforma, amit ma digitális szövegek és tweet-ek helyettesítenek” – mondta Sharp úr. „Az emberek annyira igyekeznek maximálni kapcsolataikat, hogy eközben elfelejtették mi is egy barátnak lenni.”

Eszerint a barátok azok, akikre, hogy megértsed őket, időt szánsz, és azok, akiknek megengeded, hogy téged megértsenek.

Mivel az idő véges, így következésképpen, a brit evolúciós pszichológus Robin IM Dunbar szerint, úgyszintén véges azok száma, akik barátaid lehetnek. Ő barátsági rétegekről beszél, ahol a legfelső réteg, csupán egy vagy két embert foglal magába, mondjuk élettársadat, és legjobb barátodat, akikkel a legbizalmasabb viszonyban és naponta érintkezésben vagy. A következő réteg nem több mint négy embert tud magába fogadni, azokat, akiket nagyon kedvelsz, szeretsz, akikkel törődsz, és akikkel hetente tudsz kapcsolatot tartani. Innen indulva a következő rétegek egyre több futólagos ismerőssel vannak tele, akikkel kevesebb időt töltesz, és akik általában nem olyan mély, hanem felületesebb ismerősök. Barátkozol velük, de ezek nem barátok.

„Az idő és az érzelmi tőkénk, ami rendelkezésünkre áll, véges, így csupán öt hely lehetséges a legmélyebb kapcsolatra,” – Dunbar úr szerint. „Vannak azok, akik esetleg azt mondják, hogy nekik több van, mint öt, de megnyugodhatsz, mert ezek nem mély barátságok.”

Az ilyesfajta dicsekedés mögött, hogy neked bőven vannak társaid, az áll, hogy olyan időket élünk, amikor halljuk, hogy másra támaszkodni a gyengeség jele és a hatalom az, ha nem hagyod, hogy mások befolyásoljanak. De a barátság a gondoskodással járó sebezhetőséget vonja magával, és azt, hogy magadról olyan dolgokat fogsz elárulni, ami nem egyezik a Facebook-on feltárt profilod vagy az Instagram adataiddal, - mondá Nehamas úr Princetonból. Abban bízni, hogy a barátságod köteléke tartós lesz, és még erősödni is fog, dacára tökéletlenségünknek és az elkerülhetetlen balszerencséknek – mondta -, egy olyan rizikó, amit sokan nem vállalnak el. „Nagy szerencse a jó vagus ideg, mert az a belső félelmünket, menekülés/maradás reflexünket moderálja,”- mondta Amy Banks, aki a személyek közti neuro-biológiára specializálta kutatását, ami egy növekvő terület, és aki a „Kapcsolatra teremtve: A meglepő összefüggés az agykutatás és a tartós, egészséges kapcsolatok között” című könyv szerzője.

Egy igazi barát társaságában – mondta dr. Banks – a vagus ideg intelligens, vagy más néven a szabályozó szerepe nyugodttá tesz, ahelyett hogy gyanakvóvá tenne minket, ami előfordulhat, amikor egy idegennel vagyunk vagy valakivel, aki kritikus. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy jól érezzük magunkat a pszichénk sebezhető oldalának feltárásában és segít minket konfliktusokban. Ha nem igazi a barátság, akkor az intelligens vagust nem használjuk. Így az érzéketlenné válik és az illetőt a szorongás érzete fogja el, ez magas marad, és így maradandó és mély kapcsolatok nehezen tudnak létre jönni.

Szóval érdemes azt leszögezni, hogy a sok ember közül, akikkel az élet során találkozol, kik az igazi barátaid. Ki az, aki rád időt szentel? Kinek a társasága lelkesít, gazdagít és talán alázatosabbá változtat? Ki az, aki neked hiányozna? Kinek hiányoznál te? Ugyan nincs egy könnyű és elfogadott definíció, ami jellemző a barátságokban az az, hogy azok minket átformálnak, és eredményükként a világot másképpen látjuk. Ez lehet jó vagy rossz, attól függően, hogy kit választunk barátunknak. A mondás szerint: „Mond meg kik a barátaid, és megmondom: te ki vagy”.

Orvosi szakértők szerint fizikai következményekkel is jár, ha, a biztonság kedvéért csak felületes barátságokba, és nem kölcsönös és nem megfelelő viszonyokba megyünk bele. Az ezt követő érzések, a magányosság és elkülönülés a korábbi elhalálozás veszélyeit hozhatják magukkal, hasonlóan a dohányzáshoz, alkoholizmushoz és az elhízottsághoz, mivel az úgynevezett intelligens vagus ideg, ami végül is felelős a meghitt, támogató és kölcsönös viszonyokért, elkorcsosulhat.

 PS 

Köszönet barátomnak, aki a fordításom magyarságát átfésülte.

Az cikk itt található angolul.                 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr8110422788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2016.08.18. 13:09:39

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni ... " Az ókori filozófusoknak is témája volt a barátság meghatározása. Már akkor felismerték, hogy egyik fontos ismérve a hasonló gondolkodás, ami nem jelenti a mindenben való egyetértést. Lehet sportbarátság (azonos sportágat, vagy sportklubot kedvelnek), zenei barátság (azonos műfajt kedvelnek), divatbarátság (azonos stílust kedvelnek), és még lehet számtalan, így köztük például munkahelyi, vagy lakóhelyi. Madarat tolláról, embert barátjáról - szól a mondás, vagy "Show me your friends and I will show you who you are."

Egy konkrét ember általában barátságosan viselkedik egy számára kellemes érzetet keltő másik emberrel, akiről a benyomásai ezt benne kiváltják. Közülük létesít egyesekkel mélyebb baráti kapcsolatot viszonossági alapon. Nem feltétlenül fontos mindennap egymással találkozni, pl. ilyen nem mindennapi találkozású, de mély barátság fűzte egymáshoz Móricz Zsigmondot és Ady Endrét, vagy ilyen volt Richard Wagner és Liszt Ferenc élethosszig tartó barátsága.

ZorróAszter 2016.08.18. 13:23:38

Kedves Little!

Nem véletlen, hogy sokak az amerikaiakat az önbecsapás és világcsalás nagymestereinek tartják.

Itt van ugye egy ilyen szélsőségesen érdekvezérelt társadalom, mint az amerikai, és egy hosszú cikkben jó sok megszólaló és persze a cikkíró se ki nem ejti a száján az ÉRDEK szót.

Holott még egy lövészárokban érlelt életre szóló barátság mögött is ott az érdek: ha én fekszek ott haslövéssel vérbefagyva, te húzol ki a golyózáporban, ha meg te, akkor majd én vonszollak ki a senkiföldjéről.

Talán csak a mamák kivételek ezalól, mert ők képesek halálig védelmezni a gyereküket, holott van vagy lehetne másik gyerekük is.

Ritka az olyan helyzet, amikor az ember önzetlenül segít valakinek. Hogy mondjuk egy ilyen nagyszerű dolognak nem szabadna elbuknia akkor sem, ha nekem nem származik belőle semmi hasznom.

Inkább látni olyasfajta gonoszságot, ami preventíve akar ártani mindenkinek abban a reményben, hogy minden ilyen csak neki használhat végső soron.

Ezek itt mind hiányoznak, holott azt mindenki tudja például, hogy a fogalmaink, pl. hogy mi egy hajó, vagy mi a barátság - homályosak.

littke 2016.08.18. 14:31:31

@Drizari:
Igen egyet értek veled, szerintem is a gyakori érintkezés nem feltétlenül szükséges.
Az általan idézett angol mondás van az eredeti cikkben, azt fordítottam magyarra, talán a magyart kellett volna oda tenni, mert az nagyon találó.

littke 2016.08.18. 14:37:21

@ZorróAszter:
Nehéz az Ön kedvében jérni, de ha mégegyszer nekimegy akkor látja, hogy a cikk szerint, egyedül az érdek nem igazi barátság alapja.
Én ezzel egyet értek. Ez nem azt jelenti hogy a lövészárokban nem született sok barátság, és ott a barátok egymást hősiesen segítették, ha kellett.
De sokan hősiesen segítettek akkor is ha nem barátról, sőt idegenről volt szó, ami ismerjük csak be, még nagyobb dolog.
A cikkel én jobbára egyet értek, ugyan mint fenti komentemben említettem a gyakoriság talán nem szükséges, talán csak a barátság kezdetén.

Teréz Anyabagoly 2016.08.18. 15:37:18

Little!

Szerintem a barátságnak több árnyalata van. Ha igaz az, amit Amy Banks mond: „Nagy szerencse a jó vagus ideg, mert az a belső félelmünket, menekülés/maradás reflexünket moderálja,” - akkor nem élnénk társasági életet, nem beszélgetnénk a munkatársainkkal stb. mert a belső félelmünk ezt megakadályozza, így új barátokat sem tudnánk szerezni. Egy jó barátság alapja a kölcsönösség szerintem, ahhoz, hogy ez kialakuljon nyitottság kell, belső fékek nélkül. A közösen eltöltött idő mélyíti el a baráti kapcsolatot. S van egy olyan mondás is, hogy az az igazi barát, akivel tíz év távollét után is ott tudjátok folytatni, ahol tíz évvel azelőtt abbahagytátok. Ez az én tapasztalataim szerint igaz is. Számomra döbbenetes volt, mikor a gyerekkori iskolatársaimmal újra felfedeztük egymást a facebook segítségével és találkoztunk, szinte mindegyikükkel ott tudtuk folytatni, úgy ömlött ki belőlünk az igazság, festék nélkül, mint a hegy belsejéből a forrásvíz... dicsekvés, kivagyiskodás nem volt - lehet, hogy ezt jelentik a közös gyökerek? Szemben a felnőttkorommal, ahol három olyan ember van csak, akit minden körülmények között beengedek a privát szférámba és viszont. Ők azok akikre bármikor számíthatok és akik rám is számíthatnak mindenben. De ezek a barátságok ki is állták az idő próbáját, már vagy 30 éve.... Ezután következik az a baráti kör, akikkel fél szavakból is értjük egymást valamiben... de az már más árnyalat...

littke 2016.08.18. 16:12:11

@Teréz Anyabagoly:
A téma komplex, a nagyon barátkozó embernek nem feltétlenül vannak igazi barátai, az a barátság más.
Az tény, hogy sok barátság a középiskolában létesül, talán akkor vagyunk abban az állapotban, ahol ez létrejöhet...
A barátság a cikk szerint a két oldal felnyíltságán alapul. azaz bizalmas tények feltárásában, ehhez idő és közelség (proximity) kell.
A barátság szerintem is állhatja az időt és a távolságot, de itt arról a barátról van szó akivel naponta érintkezel, a távoli valakivel a barárság könnyen költőivé válhat.
A barát az akire nap mint nap számíthatsz.

ZorróAszter 2016.08.18. 16:17:41

Kedves Little!

Ön rendszeresen választja azt a megoldást, hogy megnézi, mivel is tudna könnyedén vitatkozni, aztán átfogalmazza az általam mondottakat eszerint, és aztán azzal vitatkozik.

De néha ezt olyan esetekben is megteszi, aminél teljességgel lehetetlen, hogy ne értette volna pontosan, mit is mondtam eredetileg.

Például most sem mondtam, hogy csak a lövészárok alapozhat meg igaz barátságokat.

A legfontosabb, amit itt speciel nem kíván tudomásulvenni, hogy ez az elmefuttatás megintcsak egy mellébeszélés.

Annyiban, hogy egy közismerten érdekvezérelt társadalomban, az amerikaiban, amiben a gyerekeket az érdekérvényesítésre, a kapcsolatok kihasználására, karrierépítésre nevelik általánosan, egy fél szó erejéig se említik mindezt.

Az érdek szó kizárólag egyszer, ebben a mondatban lelhető fel: „Nem arról van szó, hogy valaki mit tud tenni érdekedben, hanem arról, hogy egymás társaságában kikké és mikké lesztek.”

De ez a mondat is inkább elkenegeti az ifjúság említett nevelési elveit.

Tehát ködösítés.

littke 2016.08.18. 16:34:08

@ZorróAszter:
Kedves Z.
A barátság szó sokmindent magába foglal, de a cikk író szerint, illetve az abban idézertt kutató szerint az igaziban az "érdeknek" nincsen szerepe.
Ez nem azt jelenti, hogy manapság, de mindig is, a megfelelő kapcsolatok, nevezzük ezeket is barátoknak, nem lennének fontosak. És igen arra neveljük gyerekeinket, hogy minnél több ilyen barátaik legyenek, de ezek az igazi definició szerint, amiről a cikk ír, nem igazi barátok.

ZorróAszter 2016.08.18. 16:55:51

"És igen arra neveljük gyerekeinket, hogy minnél több ilyen barátaik legyenek, de ezek az igazi definició szerint, amiről a cikk ír, nem igazi barátok. "

Tehát mire nevelik Önök a gyerekeiket? És hol is szerepel ez ebben a cikkben akárcsak szőrmentén is?

ZorróAszter 2016.08.18. 17:02:13

Na mindegy. Nem akarm kellemetlen helyzetbe hozni.

Igen. Ebben a társadalomban az önzetlen embereket büntetlenül kihasználnák. És igen. Ebben a társadalomban nem hasznos, ha véd és dacszövetségek alakulnak akár ártalmatlan formában is.

És igen. Ebben a társadalomban így kell viselkedni, ha az ember nem akar lúzer lenni.

Len véletlen, hogy a lúzer kifejezés ennyire kulcskifejezés amerikában is. És mint a helyesírása mutatja, imár nálunk is meggyökeresedett, mint a fájl vagy az interfész.

ZorróAszter 2016.08.18. 17:03:10

Len véletlen - Nem véletlen

Drizari 2016.08.18. 20:29:58

A (cikk)szerző Kate Murphy, egy Hustonban élő újságíró, aki gyakran ír a New York Timesba. - ezzel a felvezetéssel lehet belekezdeni a "barátság - barát" fejtegetés olvasásába.

Tehát a szerző nem magyar, ő az amerikai körülmények között értelmezett barát-barátság fogalmát járja körül. Ott, "ámerikában", nagyon fontos a barátságos viselkedés és ezzel szerezni barátokat, ami nem egyenlő egy magyar "agy" szerinti baráttal. Ugyanis ott, ámerikában, nagyon fontos, hogy mit mondanak az emberről, mi a véleményük rólunk. Ezt firtatja egy új munkahely, ahová elakarunk helyezkedni, de vizslat a bank is, amikor hitelt akarunk fölvenni, mert hitelfelvétel nélkül szinte létezni se lehet ámerikában. Mondjuk olyan helyen lakunk, ahol nincs tömegközlekedés (és sok helyen nincs) és venni kellene közlekedésre egy autót, de nincs a megvételéhez még elég pénzünk, ám a munkahelyünkre csak autóval jutunk el. A bank érdeklődik utánunk. Nyilván a neki tetszőknek ad hitelt. Így tesz az új munkahely is, neki szintén olyan dolgozó kell, aki leinformálható és jó információkat kap róla.

Ámerikában nem érdemes úgy megnyilvánulni, mint ahogyan itt tesz Zorró, aki egy kekeckedő, másokat hülyének néző, kellemetlen figura benyomását kelti. Az ilyen nem kell ámerikában a munkáltatónak, de egy bank sem tekintene rá bizalommal. Ezért kell barátságosnak mutatkozni (ott ámerikéban), ami nem egyenlő a barátsággal még akkor sem, ha az a barátságosan viselkedő tényleg segít. Önös érdek vezérli azt a segítő ámerikait, hogy ha érdeklődnek felőle, akkor ne tudjanak mondani róla rosszat.

Mi magyarok nem értjük ezt a fajta viselkedést, mi szeretjük a másikat elküldeni a jó anyjába, ha az a másik nem úgy gondolja, ahogyan mi gondoljuk. Vagy, ha nem is küldjük vissza a születési helyére, de az az illető mindenképpen egy eszetlen, önálló gondolatokra képtelen stb. stb. stb.
Természetesen ez az "ámerikai" barátság nem a magyar felfogás szerinti barátság, szerintünk ez csak egy felszínes, önmaga karrierjét építgető barátság (miközben ugyan segít másoknak is), de ez inkább egy kapcsolati tőke, amivel egyre följebb lehet kerülni a ranglétrán és a fizetési fokozatokban. A mutyizás első lépcsőfoka: most én segítek neked, később te segíts nekem ... "majd én is kérek tőled valami szívességet". - és ez már maga a maffia. Pfujj!
:-)

ZorróAszter 2016.08.18. 20:38:41

@Drizari:

Kedves Drizari!

Az Ön felfogóképessége valahol az amőbáé és a papucsállatkáé között lehet, ha valóban ennyit fogott mindabból, amit írtam.

:o)

littke 2016.08.18. 21:37:26

@Drizari:
Igen ez így igaz. A kapcsolatak, nem szerezni ellenséget, nem elküldeni embereket, még akkor se ha nagyon úgy érezzük hogy ez kellene, nagyon fontos.
Pl. és ez ujság lesz nálatok, még ha el is bocsájtottak, nem ajánlatos a munkahelyről, a volt főnöködről, még ha az elbocsájtás oka ő volt is, és a munkatársaidról negatívan nyilatkozni.
Mert amit dühödben mondasz mind emlékezetes lesz, és téged negatív fénybe állít be, ami nagyon ártalmas lesz az új állás keresésénél.
Az indulatos, másokat vádoló embertipust senki sem akar alkalmazni.

ZorróAszter 2016.08.18. 21:49:31

Kedves Little!

Akkor ha ennyire egyetért Drizarival, akkor mégiscsak térjünk vissza az Ön mondására:

Szóval ha azt mondja, hogy :

"És igen arra neveljük gyerekeinket, hogy minnél több ilyen barátaik legyenek, de ezek az igazi definició szerint, amiről a cikk ír, nem igazi barátok. "

Akkor mi is itt ez a nyavalygás a cikkben?

Akkor miért is van az például, hogy valaki valakit a barátjának mond, az meg viszont nem?

Akkor például mi ebben az érthetetlen?

Akkor ez az egész cikk csak ködösítés. Nyavalyognak az igaz barátság hiányán, holott mindenkit kapcsolatépítésre nevelnek barátkozás helyett.

littke 2016.08.18. 22:21:31

@ZorróAszter:
A cikk arról ír, hogy van igazi barát, és vannak olyanok, akik az illető "network"-jébe tartoznak, és ezek egymást segítik, stb., és ugyan egyesek ezeket is barátoknak hívják, ezek nem igazi barátok a szó legszűkebb értelmében.

Ön is tudja, hogy az életünkben a szakmai, stb. kapcsolatok fontosak, azokat ápolni és fejleszteni kell, mert nekünk és gyemekeinknek hasznosak, de ezek nem igazi barátok., ezek emberek akiknek (remélhetően) jó véleményük van rólunk.

Talán ön is belátja, hogy a civilizált viselkedés az emberek javára szolgál, míg a balkáni nem.

Drizari 2016.08.18. 22:50:47

@littke: Zorró és a belátás! Ezen egy jót nevettem. LOL

ZorróAszter 2016.08.18. 23:13:53

@Drizari:

Ahogy engem oktatott a helyes munkahelyi és általában a helyes viselkedésre, lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a szülei a tanárnénihez törleszkedésre oktatják.

És az is, ahogy manapság a főnökeinek udvarol.

ZorróAszter 2016.08.18. 23:23:23

@littke:

Kedves Little!

Mint mondtam, előszeretettel vitatkozik olyasmivel, amit én nem mondtam.

Fogalmam sincs, hogy ez a taktika egyébként másoknál beválik-e (szerintem nem).

A mondókám lényege ugyanis nem az volt, hogy civilizáltan kell-e viselkedni vagy inkább balkánian.

Hanem az, hogyha a gyerekeket - mint Ön is mondja - kapcsolatépítésre nevelik általánosan, és ezeket a kapcsolatokat nevezik barátságnak ugye, akkor ennek a cikknek ezután már semmi értelme.

Porhintés az egész.

Ha nem az lenne, akkor a cikknek ezzel kellene kezdődnie.

De az, hogy mindez nem szerepel benne, hanem hülyeségek körül kavarogtatják a semmit, abból látszik, mire megy ki az egész.

Az Önök társadalma egészében ilyen. Tapogatóznak a maguk keltette porfelhőben, és meg vannak sérve, ha valaki felhívja erre a figyelmet.

A dolog még magánügy is lenne valóban, mármint amerikai meg kanadai belügy, ha ugyanezt a porfelhőt nem exportálnák ide nekünk a világsajtón meg a hollywoodi csodákon és egyebeken keresztül.

ZorróAszter 2016.08.18. 23:27:36

"hanem hülyeségek körül kavarogtatják a semmit"

A cikkben egyébként a csúcs ez a "a vagus ideg intelligens, vagy más néven a szabályozó szerepe nyugodttá tesz"

Most ezen röhögjek tovább, vagy fakadjak inkább sírva.

:o)

ZorróAszter 2016.08.18. 23:35:07

Ja! Kedves Drizari!

Maga milyen neveket használt a NOLBLOGon?

Tippem lenne, de nem szeretek tippelgetni.

littke 2016.08.18. 23:45:23

@ZorróAszter:
Rugzkodjon mégegyszer neki. A cikk írja, hogy a "kapcsolat" nem barátság, mégha sokan annak is hívják/tartják.
A cikk nem a kapcsolatokról szól, hanam a baratságról, és főleg arról, hogy akiket barátnak tartunk, sokja minket nem tart annak....csak ismerősnek, távolabbinak. Erre jó vigyázni.
A vagus ideghez én nem igen értek, ön látszólag igen, szóval ha itt a cikkíró téved, illetve az általa idézett szaki tévedett, én ezt nem tudom elitélni.

ZorróAszter 2016.08.19. 00:59:15

Kedves Little!

Nincs kedvem negyedszer is végigolvasni.

Szerintem inkább Önnek kellene annak a fényében újraolvasnia, amit mondott:

Hogy a gyerekeket kicsi koruktól kapcsolatépítésre nevelik, és ezeket a kapcsolatokat nevezik nekik barátságnak. Jó esetben nem szekírozzák ki azokat a barátokat, akik ebből a szempontból nem hasznavehetők.

Aztán pedig műcsudálkoznak, hogy például az előbbre lépést szemelőtt tartva ez persze ritkán kölcsönös.

De mindez persze nem áll önmagában, hanem egy valóságos rendszert alkot. Aminek másik fontos eleme, hogy ugyebár nem az az igaz, ami megfelel a valóságnak, hanem az, ami érdekemben áll, hogy igaznak mondjam.

Tehát végülis nem okoz nagy meglepetést, hogy nem veszi észre, hogy mindennek a kezdő kulcskérdésnek kellene lennie, ehelyett meg megy a porhintés statisztikáról meg "vagus ideg"-ről.

Mindebbe egyébként például remekül beleillik gyümölcsöző alkalmi "barátsága" Drizarival is.

:o)

Lucifer Morningstar 2016.08.19. 05:56:38

Idegen a legjobb barát. Minél közelebb van valaki hozzád, annál jobban elaltatja az egészséges életösztönt és úgy ver át, hogy észre sem veszed.

Master. 2016.08.19. 20:35:56

" ... intelligens Vagus ideg ..." ami felelős a meghitt kapcsolatokért! És elkorcsosulhat, mi? Ezen jót röhögtem. Alapfokú anatómia ismeretek nélkül is röhejes. Azokkal pedig az egész poszt az.

littke 2016.08.19. 21:10:49

@Chris Kyle:
Lehet hogy a fordításom gyengus ezeken a helyeken, mert tényleg nem vagyok szakértő
Az eredeti cikket, ha tudsz angolul, a linkre kattinva elolvashatod, talán ott több az értelme.

SarahConnor 2016.08.20. 08:01:13

Nagyon rossz a magyarítás, sok a magyartalanság, a helyesírási hiba (különösen annak fényében ijesztő, hogy ketten is dolgoztak rajta...), de az angol cikkben minden stimmel azzal az ideggel meg a többivel is.

littke 2016.08.20. 12:08:04

@Lenina Huxley:
Gondolod Arany János jobban fordította volna?

ZorróAszter 2016.08.20. 15:11:56

Kedves Little!

Ne hagyja magát. Nem csak ahhoz képest jó a magyarsága, hogy évtizedek óta távol van az óhazától, hanem abszolút értelemben is.

Vagyis sokan írnak/fogalmaznak itt sokkal kevésbé jól, akik ki se tették a lábukat Magyarországról egy percre sem.

Kincse- 2016.08.20. 19:00:20

@Drizari: szerintem egyáltalán nem erről szólt a cikk.

Kincse- 2016.08.20. 19:11:08

Little, köszi, hogy idehoztad a cikket!
Nekem nagyon érdekes volt a cikkben az a kutatás, amit vagus ideg fontos szerepéről írnak az emberi kapcsolatoknál. Megmagyarázza az eddig tapasztalt megérzésre hagyatkozást , ami feltételezhető a vagus idegi működés eredménye.

SarahConnor 2016.08.21. 10:02:18

@littke: szerintem BÁRKI jobban fordította volna. A tény, miszerint ezt még át is nézte valaki, szintén hihetetlen.

@ZorróAszter: erős túlzás, te is tudod.

littke 2016.08.21. 12:13:37

@Lenina Huxley:
Hát akkor nagy haladás történt a mi kis országunkban. De ez persze egy pozitívum...

ZorróAszter 2016.08.21. 17:22:42

@Lenina Huxley:

Nem, azt nem. De azt már mindannyian megtudhattuk - Öntől - hogy Ön milyen remekül tud angolul. És magyarul is.

A barátai biztosan örülnek majd neki, ha majd ezt olvassák.

:o)
süti beállítások módosítása