Ablak mellet ülve a repülőgép leszállásánál tisztán látni a város méretét, és az aránylag nem messze működő tűzhányót is, havas tetejével. Nevével anno a gimnáziumi földrajz tanárunk ijesztgetett, a Popocatépetl! Maga a város 2200 méter magas fennsíkon van, ez több mint a Lomnici csúcsé.

Mexico City a levegőből:

Mexikó fővárosa nem turista cél. Mérete óriási, közel 9 millió lakos. Elterjedt, hogy látogatóknak nem a legbiztonságosabb. Ez talán el van túlozva, de nem árt egypár elemi jó tanácsot betartani:

1/ Ne mászkálj sötétben elhagyatott utcákon, és

2/ Sose üljél be olyan taxiba, amit nem telefonon hívtál, vagy nem úgy hívták neked. A taxikban sokszor nincsen óra, zónánként kell fizetni. Legjobb, ha előre megegyezel a taxissal, hogy az utad mennyibe fog kerülni.

A festő Frida Kahlo háza, ma egy muzeum:

Van rengeteg busz is, de komplikált, mert busz térkép sehol sincsen és a buszok általában tele vannak. A földalatti az jó, persze csak ha nem  a csúcsforgalomban használod.

A legegyszerűbb, ha egy vezetőt bérelsz kocsistul. Ezek a hotelek előtt állnak. Angolul nem beszélő $15 óránként, angolul beszélő 20. Mi béreltünk két napra, (kb. 4 óra naponta). Reggel ott várt. Nem beszélt angolul. Mindig megmutattuk neki a turista kalauzunkból hova akarunk menni. Odavitt. Megegyeztünk mikor találkoznunk ott megint. A megbeszélt időben mindig ott várt és mentünk a következő helyre.

A Basilica Guadalupe zarándokhely:

Sok a látnivaló. Leírok egypár városnegyedet ahova így elmentünk:

1/ Coyoacán-nak hívott rész az ahol a híres festő Frida Kahlo nőtt fel. Falusi hangulata van, sok lombos fa. A Frida háza ma egy szép múzeum, sok eredeti festménnyel.

2/ San Angel városrész az ahol a férjével később lakott. Férje szinten híres mexikói festő, neve Diego Rivera. Ez a ház is megtekinthető.

Polanco negyed, elegáns:

3/ Polanco-nak nevezett negyed az egyik, ahol a jómódúak laknak. A Condesa negyed az, ahol a művészek és a bohémek. Érdemes barangolni, kávézni, vannak nagyszerű éttermek és butikok.

4/ Basílica of Guadalupe, egy híres zarándokhely, a mexikói Lourdes. Itt is a Szűz Mária jelent meg (1531-ben), ez esetben egy szegény indián előtt.

5/ A városon kívül, de nem messze, található egy ókori főváros maradványa, óriási területen, amit a Teotihuacan Piramisoknak neveznek. Sofőrünk még a látogatás előtt elvitt egy boltba ahol a kötelező szobrocskákat megvettük. Ez hibának bizonyult, mert a piramisoknál már nem volt kedvünk semmit sem venni az ottan bolyongó árusok nagy csalódására. Nem akarták megérteni, csak követtek, nem akartak leszakadni.

Árus a Központi Piacon:

A harmadik napon magunk mentünk a földalattival, és gyalog sétáltunk a belvárosban.

Gondoltam kezdjük a napot a “Központi Piac” meglátogatásával. Én ugyanis imádom a piacokat. Ahogy feljöttünk a megállóból piac ember tömege elnyelt. A ruhapiac közepébe cseppentünk. Árusok ezre, bazári káosz, lehetetlenség volt kikerülni belőle olyan nagy volt. Végül is láttam egy rendőrt. Előszedtem olasz/latin tudásom maradványait és kérdeztem “Carne”? a hús piac után érdeklődve. No, megértette, mutatta, megtaláltuk. Most meg itt vesztünk el. De már tudtam és kérdeztem “Frutta”?  Mutatták a gyümölcs/zöldség piac irányát. Fokhagyma, paprika, gyümölcsök és fűszerek hegyei. A kofák magas székeken ülnek, onnan irányítják a vevőket. A virágpiac mérete akkora, mint a Városmajori park.

Condesa negyed: 

Na, ezután nejemnek elege lett a piacból…de hogyan kerülünk ki belőle? Végül is egy rendőr mutatta megint. Innen elsétáltunk a “Zocalo”-ra, hivatalosan a Plaza de la Constitución-ra, ami világ egyik legnagyobb tere és ahol többek között a Catedral Metropolitan katedrális van.

Ahogy a városban sétálsz, annak arculata nagyon hirtelen változhat. Egy olyan részből, mint Budapest belvárosa hirtelen belepottyanhatsz a középkorba. Ilyen pl. a Plaza de Santo Domingo tér. Megkoronázván egy gyönyörű templommal, itt az “írástudók” találhatók öreg írógépeikkel. Kis sor mindegyik előtt, szegény írástudatlan kuncsaftok, akik kis pénzért levelet diktálnak távoli  szeretetteiknek, avagy hivatalosat fogalmaz az írnok részükre a hatóságoknak.

 A Santo Domingo tér, az írástudókkal:

Mellesleg ilyen helyen nincsen Starbucks Coffee, csak kis mexikói bejzlik ahol babot főznek és taco-t és burritót árulnak fillérekért. És amikor vissza sétálsz a “civilizációba” vagy fél óráig olyan utcán mégy, ahol mást sem árulnak, mint menyasszonyi ruhákat és esküvői kellékeket. Mert itt van, ahol ezeket a kilenc milliós város vásárolja.

Befejezem egy étterem leírásával, ahol egyszer ebédeltünk. Mexikóban az ebéd úgy egy órakor kezdődik és ettől fogva az éttermek nyitva vannak késő estéig. Öt fele már vacsorát szolgálnak. Nincsen az, mint pl. Franciában, “kérem 2 óra, nem szolgálunk este 7-ig, hazament a szakács”, nincsen a spanyol/argentin virtus sem ahol este 9 előtt nyicsta vacsora forgalom.

 Plaza de la Constitution a Katedrálissal:

A híres étterem neve “La Nueva Opera Bar”. Már itt volt 150 évvel ezelőtt és nyitva volt a forradalom alatt is. Ugyanazon asztalok és székek. Büszkén mutatják a lyukat a mennyezetben amit Pancho Villa lőtt, amikor lovával bejött ide és megfélemlítette az akkori elitet. Igen a bejárat nagy, beférsz lóháton. A pincérek fehérben, sokuk angolul is beszél. Persze van angol menü (ez majdnem mindenütt van). Az Operánál a menü nem igen változott a 100 év alatt. Még mindig van bika here és grillezett pacal. Avagy akarsz hangyatojást? Csak szezonban! Ha nem, hát talán sült sáskákat?

A Teotihuacan Piramisok a városon kívül:

Bevallom én nem próbáltam ezeket. De itt a tanácsom. Rendelj akármit ami “mole” szósszal jön. A hús sötét csokoládés és csípős paprikás pikáns szósszal lesz szolgálva. Isteni. Avagy a mexikói töltött paprikát, amit “chiles nogada”-nak hívnak. A töltelék darált hús, összekeverve darált dióval és szárított gyümölcsökkel, majd tálalva egy fehér mandulás szósszal és piros gránátalmával. A mexikói zászló színei….és persze a magyar zászlóé is. Nagyon finom. Rendelj vele egy kis Corona sört.

Egészségedre!