Az alábbi írás egy fordítás, a New York Times 2016 november 13. számából, az op-ed rovatból. A szerző, Shumel Rosner, a Jewish Journal politikai szerkesztője, senior kutató a Jewish People Policy Intézetnél és gyakran hozzájárul a New York Times vélemény oldalához.

Egy nappal azelőtt, mielőtt az amerikaiak szavazni mentek arra, hogy ki legyen a következő elnökük, találkoztam Debbie Wasserman Schultz (szövetségi) képviselőnővel, ott, amit ő a legjobban ismer - körzetében, Dél Floridában.

Ez egy zsidókkal sűrűn lakott rész, és Ms. Wasserman Schultz ennek megfelelően volt öltözve.  A kitűző, amit a gallérjára tűzött azt mondta „Ani Ita”, ami héberül azt jelenti „Vele (fordító: Hillaryval) vagyok”. Fogalmam sincs hányan értették ezt a zsidók közül, akik ebben a kávéházban ültek ahol mi beszélgettünk, de biztos vagyok benne, hogy a héber írást felismerték, és így a képviselőnőt a zsidó kultúrához tartozónak tekintették.

A zsidó szavazókat arra rábeszélni, hogy Hillary Clintonra szavazzanak korántsem volt olyan nehéz, mint arra négy és nyolc évvel ezelőtt, hogy Barack Obamára szavazzanak. Ms Wasserman azt mondta nekem, hogy a zsidó szavazók szeretik Hillary Clintont, bíznak, és alig kételkednek benne.

A képviselőnőnek igaza volt, a statisztika szerint a zsidó szavazók 71%-a a vesztes demokratára szavazott. Floridában, a J Street (fordító: haladó zsidó lobby csoport) felmérése szerint, a zsidók 68%-a Clinton asszonyra szavazott.

Következésképpen úgy tűnik, hogy a zsidó amerikaiak nagy része a vesztesek táborában van. Hetvenkét százalékuk véleménye nem volt túl hízelgő a nyertes jelöltről, Donald J. Trumpról, egy másik J Street felmérés szerint. Egypár zsidó szervezet nekiesett Trump úrnak, elitélvén annak a muszlim emigránsokra vonatkozó szavait és azt állították, hogy kampánya az antiszemita beszédeket bátorította. Amikor az AIPEC (fordító: Amerika Izrael Közügyi Csoport, a legnagyobb zsidó lobby) Trump urat felkérte, hogy egy konferenciájukon beszéljen, egyes kritikusok a meghívást szégyennek minősítették. Szóban és tettben a zsidó amerikaiak - még a republikánus zsidók is – messze elkerülték Trump urat.

És most Trump urat elnökké választották. És Izrael ugyan ezen meglepődött, de hamar hozzászokott az új realitáshoz. Az izraeli zsidók, úgy mint az Amerikában élők jobban szerették volna Clinton asszony győzelmét és valamelyest gyanúsan néztek Trump úr hibákkal teli múltjára.

De ugyanakkor a leendő elnök azt állítja, hogy támogatja Izraelt, jó viszonyban van Benjamin Netanyahu miniszterelnökkel, és olyan emberekkel veszi magát körül, mint Rudi Giuliani és Newt Grinrich, akik mindig is Izrael barátai voltak. Mit nem lehet ezen szeretni?

Ha minden jól megy, az izraeliek meg fogják kedvelni a Trump adminisztrációt. Trump urat nem érdekli az, hogy nyomást gyakoroljon a területek feladására, és azt ígérte, hogy az US Követséget Tel Avivból Jeruzsálembe fogja költöztetni, egy régi izraeli kérelem, mert ők ezt tekintik fővárosuknak. A véleménye az Iránnal kötött nemzetközi egyezményről ugyanolyan sivár, mint Izraelé, és azt ígérte, hogy fontos lesz számára hogy „ezt a katasztrofális iráni egyezményt megsemmisíteni”.

Ha a tettei a kampány retorikáját követik, idővel Izrael imádni fogja őt. Ugyanakkor az amerikai zsidók meg fognak pukkadni. Ugyan Izrael közel áll a legtöbb amerikai zsidó szívéhez, de nem egy sarkalatos politikai megfontolás, amikor Amerikában szavaznak. Kevesebb, mint 10% hozza fel Izraelt, mint a legfontosabb tényezőt abban az elhatározásban, hogy kire fognak szavazni.

A Trump adminisztráció nem az első alkalom, amikor az amerikai és az izraeli zsidók politikai nézete különböztek. Az az igazság, hogy ez a norma már legalább 16 éve. Az amerikai zsidók nem támogatták G. W. Bush adminisztrációját – nem úgy, mint az izraeliek. Az amerikai zsidók nagyon támogatták az Obama adminisztrációt, – az izraeliek nagyon kritizálták.

Az amerikai elnökök, Bush, Obama és Trump urak nem jó hatással vannak az Izrael és az amerikai zsidóság közti viszonyra. Fényt vetnek arra, hogy az amerikai és az izraeli zsidóknak más az értékrendszerük, más dolgok fontosak. Ezek az elnökségek kihangsúlyozzák az érthető, esetleg sajnálatos valóságot, azt hogy az amerikai zsidóknak Izrael nem annyira fontos, amikor szavazásrol van szó – és hogy az izraeliek nem törődnek az amerikai zsidók politikai véleményével.

Van olyan, hogy nagy a vita. Ez akkor történt, amikor a zsidó amerikai csoportok azt tartották, hogy meg kell fékezniük Richard M. Nixon elnököt Izrael támogatásában az 1973 Yom Kippur háború esetében. Ilyen a helyzet akkor is, amikor Izrael tudja, hogy az amerikai zsidók nem szeretik egyes vezetőiket, akik a vallásos fundamentalista jobboldalhoz tartoznak, de mégis elfogadja ezek támogatását fenntartás nélkül.

Mi fog történni, amikor az amerikai zsidók látni fogják Trump elnök jó viszonyát Izraellel? Sokjuknak ez kényelmetlen lesz. Kételkedni fognak Izrael értékrendszerében és erkölcsében. Izraeltől el fognak idegenedni.

Mi lesz, amikor az izraeli zsidók látják azt, hogy az amerikaiak Trump elnök minden lépését elítélik? Meg fogják kérdőjelezni az amerikaiak ítélőképességét, és kétleni fogják azt, hogy Izrael biztonsága fontos lenne számukra.

PS

1          Az eredeti cikk itt található.

2          Köszönet barátomnak a fordítás magyarságának átfésüléséért.

3          Egy hasonló hangú cikk ugyanerről a tárgyról a Jerusalem Postból, angolul, itt található.