A szíriai polgárháború 5 éve tart. Keletkezése az „arab tavasz”-hoz vezethető vissza. Ez a mozgalom, ami az arab államokban levő egyeduralmak ellen tört ki, sajnálatosan, szinte kivétel nélkül csúfos eredménnyel bejeződött be.
Kérded, hogy miért?
Szerintem, azért mert ezek az országok még éretlenek a demokrácia gyakorlására. Az egyeduralkodó eltávolítása után, ha választásokat tartottak, mint példaképpen Egyiptomban, egy, a vallással összefonódott muszlim párt került uralomra, akik rövidesen elfordították maguktól a vallási kisebbségeket és az intelligenciát, utat nyitván egy ellenforradalomnak és egy új diktátornak. Vagy ha nem akkor úgy mint Líbiában, a káosznak.
Az a véleményem, és most nyugodtan háborodjál fel ha akarsz, hogy békésebb világban élnénk ma, ha Szadám Husszeint, Gadaffit helyben hagytuk volna, és Asszad ellenzőit pénzzel és fegyverekkel nem támogatnánk. Ezek a diktátorok persze kemény és kegyetlen uralkodók, de legalább szekuláris gondolkodásúak voltak, és országukra egy bizonyos nyugalmat, jólétet és rendet hoztak.
Csak tekints a mai helyzetre. Ha azt mondod ma jobb, mint ami volt, legyen neked.
De menjünk vissza Szíriára. Ott az arab tavasz egy az országra kiterjedő fatális polgárháborúvá alakult, ami öt éve tart. Többszázezer halálos áldozata van és több millió ember vált hajléktalanná/menekültté, mert megélhetésüket és biztonságukat ez a háború lehetetlenné tette. Ami még tragikusabb, mára oda jutottunk, hogy ezeket a menekülteket senki sem akarja befogadni, mert arra gyanakszanak, hogy köztük szélsőséges terroristák akadhatnak.
Hogyan lehetséges az, hogy még ma sem lehet ennek az esztelen öldöklésnek a végét megjósolni?
Vizsgáljuk meg ennek az okát. Egy ilyen konfrontáció, vagy egy tűzszünettel és az azt követő béke egyezménnyel fejeződhet be, vagy az egyik fél győzelmével. Mivel a szíriai ellenzék egy kotyvaléka a fanatikus muszlim és a demokráciát akaró kevésbé vallásos csoportok sokaságának, az ellenzék győzelme nem kívánatos, megegyezés velük majdnem hogy nem lehetséges.
A szíriai kormány győzelme ugyanakkor a nyugat szemében nem fogadható el, dacára annak, hogy az a vérengzéseknek véget vetne. A nyugat Asszad távozását követeli, ő erre nem hajlandó. A nyugat kezdettől fogva az ellenzéket anyagilag és fegyverekkel is támogatta, ugyan szerintük csupán a „jó ellenzéket”, de hát mivel a jó és nem jó ellenzék közös ellensége a jelenlegi szíriai kormány, ebből a támogatásból, akarva nem akarva, jut mindenkinek. Ennek a vak segítségnek az eredménye, egy holtpont, ahol egyik fél sem képes a másikon felül kerekedni. Itt az ideje kijelenteni, hogy a világ beavatkozása eredményeként tudatosan hagyja a szíriai népet vérezni.
Nézzük meg kik az érdekeltek? A szíriai kormányon és az ellenzéki csoportokon kívül, a kurdok, a törökök, Szaúdi Arábia, Irán, az USA, Oroszország, Izrael, a Hezbollah…. gondolom elég ennyit említeni. Ha erre a listára nézel és elgondolkozol mennyire más és más fontos ezeknek, láthatod, hogy megegyezésre és békére még gondolni sem lehet.
Az egyetlen megoldás, - tessék kérem most megint felháborodni - a szíriai kormányt győzni hagyni. Egy szíriai kormány győzelem után, ENSZ, US és orosz nyomással szabad választást kellene tartani és annak győztesét nemzetközileg támogatni kellene.
Ez azonban nem fog megtörténni egész addig, amíg a nyugat Asszad, előzetes lemondását várja el. Nem fog lemondani, sőt a választásban részt akar venni, mert szeretjük vagy sem, nem egy szíriai csoport, így a keresztények és Asszad saját csoportja az alawite csoport is, őt védelmezőjének tekinti.
Szóval mi lesz ennek az áldatlan állapotnak a vége? Hogyan lehet Szíriát újra összetákolni, a sebeket gyógyítani kezdeni? Én reményt látok és változást várok az US külpolitikájában. Trump úr ezt pedzegette kampányában. Szerinte az US-nek kevesebbet kellene a világ politikájába beavatkoznia, érdekeltségeket kevésbé kellene támogatnia és Putyint is - horribile diktum - úgy tűnik, más fényben látja.
Lehetséges lenne, hogy Putyinnal összefogva itt rendet lehetne teremteni?
