Valparaíso, Chile második legnagyobb városa, közel 300 ezer lakossal. Fontos kikötő. A város a Csendes Óceán partjánál, a fővárostól Santiagótól északnyugatra fekszik, 110 kilométerre. Több dombra, illetve egy hegyoldalba épült.

 Kilátás a hotelunk teraszáról:

A spanyolok 1536-ban jelentek meg, de a kikötő építése csupán 1810 - ben kezdődött. Chile függetlensége után, azaz 1818-től máig, Valparaíso a haditengerészet központja lett és idővel négy egyetem székhelye. A látványos város 2003 - ban UNESCO Word Heritage státuszt nyert. Azóta nem kis pénzt fordítottak felújítására és karbantartására.

Izelítő Valparaísoból:

Ugyan a Panama csatorna megnyitása után a kikötő fontossága csökkent, még manapság is Chile második legforgalmasabb kikötője és újabban a luxus cruise hajók egyik váltópontja. Ezek a hajók Rio de Janeiro, Valparaíso és Miami között cirkulálnak és sokjuk ellátogat az Antarktiszre és a Falkland szigetekre is.

 Valparaíso, sikló, kikötő:

Most januárban, ami itt a nyár, négy napot töltöttünk itt. Nagy volt a nyüzsgés. Nem volt hiány turistákban, a legtehetősebbektől a hátizsákos diákokig.

 Ha nem szeretsz lépcsőket mászni, ide ne gyere:

A fiatalok, nem egy a nyári egyetemek nemzetközi diákja, a város terein és a kocsmák járdákra telepített asztalainál este 8-tól kora reggelig mulatoztak. Nappal a városka girbe-gurba/fel-le utcácskáin turisták nyüzsögtek.

Szobakínálat lépten nyomon:

 Kilátás a temető dombjáról:

Fényképezték a színesre festett korabeli házakat, az azokra festett merész freskókat és a lépten-nyomon rád köszönő csodálatos kilátást. Gitárosok, akrobaták próbáltak pénzt keresni, látszólag jóllakott kóbor kutyák pihentek az árnyékban vagy követték a turistacsoportokat, nem tudni mi okból. Gondolom falkának nézték őket és csatlakoztak.

 Esti kilátás a teraszunkról:

Mi busszal érkeztünk majd taxival mentünk kis hotelunkba a város egyik leglátványosabb dombjára, a Cerro Concepcion-ra. (Cerro dombot jelent.) Egy felújított korabeli ház volt, nem több mint 10 szobával. A szobánk egy közös teraszra nyílott, fantasztikus kilátással a környező dombokra. A lámpák éjszaka, mint megannyi csillag mesebeli látványt nyújtottak.

 Ez a lépcső zongorabillentyűnek lett átfestve:

Nem egy dombra siklóval lehet felmenni. Van vagy 10 sikló. Nagyon romantikusak és alig 50 centbe kerülnek.

 Készül egy freskó:

A város régi temetőjét is érdemes meglátogatni. Mire másra, mint egy dombtetőre épült, és tele van régi kő mauzóleumokkal, lombos fákkal, plusz, ami ebben a városban látszólag hiánycikk, nyugalommal. A sok fából épült templom azonban mind be van zárva, gondolom biztonsági okokból.

 Strand, Vina del Mar:

Egy HÉV-vel könnyen el lehet menni a városhoz északról csatlakozó Vina del Mar nyaralóhelyre, amolyan itteni Miami South Beach. Nagy homok tengerpart köszönt, körülötte magas épületek, hotelek, a part nyaraló családokkal van tele. A víz hideg a Humboldt (hideg) áramlat miatt.

 Fáradt turisták, kóbor kutyák és az elmaradhatatlan gitáros:

Nem írok többet, beszéljenek a képek. Nagy részét saját magam készítettem. Úgyszintén ideteszek egy linket, egy 3 perces youtube videót, a chilei emberekről.: https://www.youtube.com/watch?v=MYB_gs81900

Igen, Valparaíso-ban készült.