Manapság sokat beszélünk az emigrációról. A migráns krízis Európában, a Brexit, Trump elnök megválasztása az USA-ban….és folytathatnám. Mi is történik? Mi a helyzet az emigrációval? Jó az vagy nem jó?
Mielőtt írásomat elkezdeném tisztázni kell, hogy a migrációs folyamatnak többféle formája van.
1 Legális emigráció.
Sok fejlett országba, adoptált hazámba, Kanadába is lehet betelepedést kérvényezni. Sok ország befogad évente egy bizonyos számú emigránst. A bevándorlási kérelmet külföldről szokás beadni, az illetők egy szűrésen fognak átmenni és rangsorolva lesznek. Egy bizonyos számú kérvényező beutazási engedélyt fog kapni. Vannak esetek, például az illető országban tanuló diákok esetében, amikor magából a cél országból is lehet ezt a kérvényt beadni.
Azokat, akiket elfogadtak itt Kanadában „landed immigrant” - nak hívják és jogaik ugyanazok, mint az itteni állampolgárnak kivéve, hogy nem szavazhatnak, katonának nem mehetnek és állami állást el nem fogadhatnak.
Az Egyesült Államokban a helyzet hasonló, ott a bevándorlók az úgynevezett „green card”-ot kapják, (zöld kártya), hasonló jogokkal.
Korabeli kép, Ellis Island, NY.:
Idetartoznak azok, akik menekült jogot kapnak, mert anyaországukban üldözésnek voltak kitéve, vagy háborús menekültnek bizonyultak.
Az USA-ba egy millió migránst fogadnak be évente, Kanadába 250 ezret.
2 Illegális emigránsok.
Az illegálisan betelepülők problematikusabbak. Ezek azok, akik ellen az új amerikai elnök most fel akar lépni, hosszú évek után, ami alatt ez a probléma egyszerűen el lett tussolva. Nem lesz könnyű dolga.
Idetartozik a több mint 11 millió ember, ezek közül 6 millió, akik a Mexikó - US határon az elmúlt évtizedekben átszöktek, és az Egyesült Államokban letelepedtek. Legtöbbször alacsony bérért illegálisan dolgoznak, adót nem fizetnek. Gyerekeik azonban, ha az US-ban születtek, állampolgárnak minősülnek, és ettől kezdve szüleik esetleges hazatelepítése majdnem, hogy lehetetlen. Ide tartoznak azok is, akik egy látogatás után „itt felejtkeznek” és engedély nélkül munkát szereznek.
Az Európába beözönlő menekültek és az azok közé keveredő jobb életet kereső fiatalok, szintén eleinte illegális emigránsok, addig ameddig valamelyik ország be nem fogadja őket. Mivel a menekültek és a jobb életet keresőek jóval többen vannak, mint amennyit a fejlett EU országok befogadni hajlandóak, sokan kényszerből nagy gyűjtő táborokba szorulnak ahol siralmas és kilátástalan körülmények között élnek, sorsuk/jövőjük bizonytalan.
***
Nem szabad elfelejtenünk, mi emberek mindig is migránsok voltunk. A tudomány azt tartja, hogy Afrikából indultunk el többszázezer évvel ezelőtt, Északra, majd jobbra-balra vándoroltunk, míg eljutottunk ezen a földön majdnem mindenhova. De nem álltunk meg. Genetikai vizsgálatok kimutatják, hogy mennyire keveredtünk. Mi magyarok csak nagyon kis százalékban vagyunk rokonságban azokkal, akik az Ural mellől elindultak, több bennünk a germán, szláv, zsidó, latin vér.
A migráció célja mindig a jobb megélhetés, amit a kalandvágy és persze a menekülés háborúk és inváziók elől, hajt.
A 18-20. század során a tradicionális cél az „Új Világ” (Észak és Dél Amerika, Ausztrália és Új Zéland) volt. Ezek a gyarmatosítás kezdetéig el voltak szigetelve, aránylag ritkán voltak benépesülve. A felfedezésük és gyarmatosításuk eredményeképpen egy majdnem hogy teljes lakosságcsere történt. Az eredeti népből alig maradt. A beáramlók megtizedelték őket, akik ezt túlélték, azokkal a behozott járványok végeztek.
A létrejövő „új világ” terv szerint mindig is nagymennyiségű emigránst fogadott be. Míg régebben az emigránsok többsége európai országokból érkezett, manapság ennek ellenkezője az igaz. Az újonnan jöttek a harmadik világból jönnek, főképpen Ázsiából, de Afrikából is.
Az emigráció az azokat befogadó országokra nagy hatással van. A népesség növekedése, a dolgozni alacsonyabb bérért hajlandó és vágyó emberek sokasága, a képzettek érkezése, az ebből eredő áru kereslet és adó jövedelem vitatatlanul pozitív hatással van egy ország gazdaságára.
Az érkező emigráns magával hozza szokásait, vallását és ezek idővel rányomják jegyüket a befogadó országra. A betelepültek, főleg az első generáció, igyekszik egymás között élni és saját megszokott életmódjukat folytatni, dacára hogy nem egy szokásuk (nőkkel való bánásmód, gyerekek testi fenyítése, stb.) új hazájukban ma törvényellenes.
Hindu, buddhista és muszlim templomok épülnek, fiaink és leányaink össze házasodnak és vele kultúránk és a mi utódaink egy változáson mennek keresztül. 2036-ra, 19 év múlva, egy nem régi kutatás szerint (1) Kanada lakosságának 40% lesz „látható kisebbség” ez az arány 2011-ben 19% volt. Nagyvárosokban, mint például Torontóban ezek a számok már be is következtek, 2011-ben 47% Torontónak színes volt, 2036-ra 68% lesz az, a többség.
Fontos, hogy a változás, ami elkerülhetetlen, ne történjen túl gyorsan. Fontos, hogy a lakosság ne érezze azt, hogy értékrendszere fel lenne borítva. Ez könnyebb feladat itt Amerikában, mert itt mindenki majdnem egytől egyig emigránsoktól származik. Amerika legalább is eddig jóval nagyobb számú bevándorlót volt képes befogadni. Itt attól a perctől kezdve, hogy az állampolgárságot elnyerted, egy aránylag egyszerű vizsga és eskü eredményeként (Kanadában 4 év az USA-ban 5 év után), mindenki elfogad. Kétlem, hogy Európában ez ilyen egyszerű lenne.
Posztom bezárásaként mellékelek egy Wikipedia linket https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_net_migration_rate
ami a világ országainak 1000 főre eső migráns rátáját mutatja. A táblázat a legális és illegális migránsokat egybefoglalja. Pozitív % migránsokat befogadó ország, negatív, ahonnan a migránsok jönnek.
