Messze mentünk. A repülőgépünk éjfél után 15 perccel indult. Fiamnál voltunk karácsonyra, San Franciscóban. Európai szokás szerint 24.-én este ünnepeltünk. Az itteniek a karácsonyt 25.-én ünneplik. Mi azonban 25-én este 10-kor beültünk fiam kocsijába, kivitt a repülőtérre. Irányunk a nyár, Chile. Az út 16 óra a levegőben, két részletben, 5 óra időeltolódás, egyszóval Santiago Chile igen messze van.

Fiam százzal hajtott a magasított sztrádán. Karácsony napján ebben az időben kevesen voltak az úton, 20 perc alatt ki is értünk, elbúcsúztunk.

A nagy repülőtér aránylag üres volt, ilyenkor kevesebben utaznak, a jegyek ára ezért állítólag olcsóbb. Kerestük hol van a bejelentkezés, egy panamai repülőtársasággal utaztunk: Copa Airlines. Panamába reggel fogunk érkezni, ott egy másik gépre kell majd átszállnunk, (ugyanaz a légitársaság), míg azzal, estére megérkezünk úti célunkba, Chilébe. Panama City félúton van, és kb. 8-8 óra repülésről beszélünk.

A légitársaság alkalmazottai még nem voltak az ablak mögött, túl korán volt. Kis sor kezdett gyülekezni. Néztem az arcokat, többségük dél amerikai származású, itt dolgozó emberek voltak. Családok nagy bőröndökkel, sokjuk érthetően nyűgös gyerekekkel. A panamai repülőtér egy nagy elágazó pont, a Copa légitársaság Panamából Dél Amerika sok pontját eléri.

El is beszélgettem az egyik férfival. Peruból származott. Büszkén mondta, hogy már nyugalomban van. „Biztonsági” munkában dolgozott – adta tudatomra – itt San Franciscóban. Mostanában a házát bérbe adja és hosszabb időre évente egyszer haza látogat Peruba. Dicsérte az USA-t, de szíve a hosszú itt tartózkodás ellenére megmaradt peruinak.

Mondtam neki Peruban még nem jártunk, de szeretnénk elmenni. A Machu Pichu-t megnézni és a híres perui konyhát ott helyben megízlelni. Láttam ezzel beloptam magamat a szívébe. Büszke volt. A sok perui séfre, akik országát az inyencek között a nagyvilágban ismertté tették. Mondta Peruba ősszel érdemes menni, most esős. Az nem jó a Machu Pichu látogatására.

Kérdeztem miért utaznak ilyen óriási bőröndökkel? Ajándékokat visznek – válaszolta - dolgokat, amiket Peruban nem lehet kapni. Kérdeztem mit nem lehet Peruban kapni? Válasza meglepett: Lindt csokoládét és antisztatikus szárítógép papírt! Nem éppen életszükséglet.

Na, kinyitott a pult, elsők között bejelentkeztünk. Itt a jegyeden kívül megnézik az útleveledet is és betáplálják a komputerbe.

Most irány az ellenőrzés. Észak Amerikában nem kell útlevél vagy vámvizsgálaton kifelé menőben átmenni. Nincsen pecsételés. Minek is az? Csak jól megnéznek nincsen e rajtad és poggyászodban robbanószer vagy fegyver.

Ezután mehetsz, ahova a jegyed szól…..őket nem érdekli hova.