Karácsonykor általában idősebbik fiamat megyünk meglátogatni. Ő Kaliforniában él, San Franciscóban. Azelőtt meg Oaklandban lakott, ami San Franciscótól egy kőhajításnyira van. San Francisco fő utcája, a hosszú Market St, tele van hajléktalanokkal. Szeretik ezt a várost, nincsen tél és az itteniek nagyon elnézőek.
Néha a látvány szürreális. Az egyik alkalommal, ahogy a földalattiból kijöttünk találkoztunk egy érdekes hajléktalannal. A toló szekerén a szokásos cuccok voltak, műanyag zacskók, stb. és azok közül egy kiskutya dugta ki a fejét. Jaj de helyes kutya - mondtuk önkéntelenül! A hajléktalan büszkén így: - van még három kutyám is. Ne már…viccelsz! – válaszoltuk. Erre férfi fel lebbentette a takarót, és lám még három kutya, azaz összesen négy volt a szekerén. Nem tudtuk sírjunk e vagy nevessünk.
Oakland városa az öböl túloldalán van, 20 percnyire a HÉV-vel, aminek BART a neve, (Bay Area Rapid Transit). Oakland San Francisco mostoha testvére, hasonlóan, mint Brooklyn vagy Queens Manhattannek. Sokan jönnek ide élni, mert a házak ára és a lakbérek olcsóbbak, és innen járnak San Franciscóba dolgozni.
Fiam pár éve, munkája mellett, elkezdett ingatlanokkal foglalkozni. Több háza és öröklakása van, úgy SF-ban mint Oaklandban, amiket kölcsönre vett és bérbe ad. Tipikusan egy „felmenőben levő” negyedben vesz, tehát ami még nem jó, de egy dzsentriségi változáson fog (szerinte) hamarosan átmenni és így a házárak még nagyobb arányban fognak remélhetőleg nőni.
Az egyik oaklandi háza egy szegény fekete negyedben van. Ha arra jársz látod, hogy egy pár ház elé a járdára ki van festve „No PGE”. Előszörre nem tudtam mit jelentett ez. Azt hogy a villany és a gáz le van zárva, (a szolgáltató neve Pacific Gas and Electric), mert a lakók nem fizettek.
Van egy vásárló központ/plaza is, kb. 20 percnyire gyalog, egy nagy Safeway élelmiszer bolttal, és egypár más üzlettel. Az élelmiszer bolt tele van alacsony jövedelműekkel. A vásárlók sokszor food stamps-ekkkel (élelmiszer bélyeg, rászorulóaknak) fizetnek. Mások gyakran olyan hitelkártyával akarnak fizetni, ami nem működik. Talán a maximumot elérték, esetleg lopott…a pénztáros csak flegmán néz, az illető képtelen fizetni...árú nélkül kell elmennie.
Látod, mit vesznek az itt vásárlók. Targoncájuk tele van olcsó, egészségtelen dolgokkal. 24 Pepsi Colás doboz, ára csak 5 dollár, sós sült krumpli nagy zacskókban, fillérekbe kerül. A polcokon van friss zöldség és saláta is, de drága. 3 dollár egy csokor brokkoli. Mit gondolsz mit fognak venni? Nem brokkolit sem salátát.
Eredményképpen sokjuk már fiatalon rosszul táplált, túl súlyos. Sokan középkorukban már elektromos targoncán közlekednek. Képtelenek járni, vagy feladták azt.
Fiam oaklandi házától vagy száz méterre van egy kis tér ahol a hajléktalanok gyülekeznek a nap minden órájában. Sok közülük alkoholista, vagy drog szenvedély rabja. Itt társalognak, veszekednek, mulatnak. Legtöbbjük itt is alszik, ugyan vannak menhelyek. Az utcákon látod, ahogy szekerüket műanyag zsákjaikkal, cuccaikkal, magányosan, lassan tolják. Magukban motyognak. A hidak alatt pisi szag bűzlik, a szemetet csak úgy eldobják.
A város nemigen tud mit tenni. Látod sok helyen ez-az a jótékonysági intézmény ételt oszt. Megeszik, egy részét elteszik, a többit eldobják. Jönnek a madarak és a megmaradt zsemlékkel birkóznak. Karácsony előtt ez még gyakrabban játszódik le. Ilyenkor osztanak ingyen sült pulykát is, és van zene.
Ha ilyesmihez nem vagy hozzászokva, nem mersz erre járni. De tévedés ne legyen, ezek nem bűnözők, ezek elesett emberek. Egy részük talán enyhe elmebeteg, és persze más szenvedélyek rabja. Még a drog árusok sem törődnek veled. Biztonságban vagy, csak meg kell szoknod. Olyan, mintha egy állatkertben a ketrecen belül sétálnál. Kicsit tartasz a dologtól, de rád se hederítnek.
Oaklandban még pénzt is ritkán kérnek, ez reménytelen egy ilyen szegény negyedben. Bent a belvárosban ott gyakrabban előfordul. Ott a turistáktól és a vásárlóktól tarhálni próbálnak. Nagy ritkán megszólítanak. Például karácsony napján az egyik elég provokatívan megkérdezte: „Aztán templomban voltál?” Nem akarta a csendünket elfogadni, csak kérdezte, amíg végre el sikerült szabadulnunk. „God bless you” - mondtuk távozóban, (Isten áldjon). De az illető talán nem is hallotta.
Hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton javítani? Lehetséges e egyáltalán? Én laikus vagyok a tárgyban. A probléma szerintem nem egyszerűen a munkanélküliség eredménye. Igen ezek az emberek szegények és tetejébe sok rabja az alkoholnak, avagy a kábítószereknek. Sokuk nem hallgat jó tanácsra, a kapott pénzt nem ételre, szállásra költi. A „saját zenéjére táncol”, ahogy itt azt mondani szokás. Sokjuk depresszióval küzd, sokan közülük az elemi dolgokkal nincsen tisztában, pl. hogy ahol laksz azt időnként tisztítani és karban tartani kell. Így aztán kiteszik őket egy bérházból vagy olcsó hotelból még akkor is, ha a város a bért fizeti. Magyarán, sokjuk betegségben szenved, rendszeres munkára nem alkalmas.
Úgy Kanadában, mint az USA-ban a nincstelenek elszállásolását a városok támogatják. Vannak helyek ahol ingyen ehetnek, vannak “étel bankok” Kanadában és “food stamps” (élelmiszerjegy) az USA-ban. Nem kellene éhezni, a szemetes ládákat kutatni. Nem kellene a járdán aludni, a híd alatt vizelni, a cuccot egy szekérben tolni. És mégis ezt csinálják.
Talán most mondod, hogy az átkosban Magyarországon ilyen nem volt? Biztos vagy te ebben? Az biztos, hogy ezt nem tűrték meg, tehát nem volt látható. Volt egy idő, amikor New Yorkban is rengeteg hajléktalan volt. Este ott aludtak a kapualjakban, napközben sokszor erőszakosan tarháltak….manapság nem.
Megszűnt? Ugyan kérem! Volt egy polgármester, Rudi Giuliani, aki elhatározta, hogy a belvárosban ezt nem lehet csinálni és a rendőrség rövid idő előtt megtisztította az utcákat. Hol vannak most a hajléktalanok New Yorkban? Talán Kaliforniába mentek.