Nemrégen volt Norvégia nemzeti ünnepe, az Alkotmány Napja. Május 17.-én, 1814 -ben írták alá. Ez tette lehetővé Norvégia függetlenné válását Svédországtól, ami később, 1905-ben történt. Na, gondolom mindenki, aki ezt olvassa meg van lepve, hogy mennyire tudálékos vagyok…de egy történet fűződik ehhez.
Évekkel ezelőtt a feleségem és én elhatároztuk, hogy két hét szabadságunkat változatosság kedvéért a három Skandináv államban fogjuk tölteni. Nosza, repülőjegyet vettünk. Odafele Koppenhágába repültünk vissza pedig Stockholmból haza Kanadába.
Az Oslo Bergen vonat:
A két város látogatása között maradó egy hétre vettünk egy “Skandinavia-Pass”-t (vasút bérlet). Ezzel elfurikáztunk Oslóba, Bergenbe majd vissza Stockholmba. Amikor pár nap oszlói tartózkodás után beültünk a híres hegyi vonatba Bergenbe utazandó, éppen Május 16.-a volt. A norvég nemzeti ünnepről mi semmit sem tudtunk. Nagy meglepetésünkre a vonat tele volt, és pedig síelésre felkészült norvégokkal!!!
Rendesen be voltak öltözve, a síléceik (jobbára sífutó lécek) a csomagtartóban. Miután Oslóban szép tavaszi idő volt és nem volt hétvége, mindez meglepett minket. Meg is kérdeztük a szemben ülőktől mi történik itt? És hogy biztosak ők abban, hogy lesz hó? Csak mosolyogtak, mondták várjunk.
Felvilágosítottak, hogy másnap lesz a nemzeti ünnepük, és a hétvégével egybekötötten így több szabadnapjuk is van. Tradíció, az hogy ezen a napon sokan síelni (sí futni) mennek…ezek az emberek nagyon egészségesen élnek. Mivel ez a vonat magasra megy (ezt tudtuk kb. 1200m-re) mondták ott még lesz hó bőven. Ezt nehéz volt elhinni, mert Oslóban tombolt a tavasz, virágok, jó idő, stb. És 1200 méter nem olyan magas. De mivel jóval északabbra voltunk, mint pl. a Tátra, itt (ezen a magaslaton) a hó jobban megmarad.
Bergen híres város:
Tény, hogy az 500 km hosszú 7 órás út fele nem más, mint a hegyvonulatra felkapaszkodás. A tetőn a fennsík valóban teljesen be volt borítva hóval. Itt a vonat majdnem, hogy kiürült, a jó norvégek leszálltak. Láttuk rögvest felcsatolták léceiket és vidáman elsíeltek. Nemsokára eltűntek a fehér sivatagban, gondolom távolabbi hoteljukba vagy vityillójukba igyekezvén. Majdhogynem egyedül maradtunk. Bergenbe egyszerűbb repülővel menni, akik oda mennek, ritkán veszik ezt a vonatot.
Az út másik fele a lefele menet a tengerszintre. Mielőtt a vonat a Bergenbe behúzna, egy 8 km hosszú alagúton megy át, azt hittük sosem lesz vége.
Bergen 1000 éves Hansa város, ma World Heritage listázott. Az Északi Tenger partján van, jobban mondva egy (a több ezer itteni) fjord mellet. A második legnagyobb norvég város, 270 ezer lakossal, jó egyetemmel és a Norvég haditengerészet központja.
Fjord Bergentől nem messze:
Bergenbe megérkezvén gyalog elmentünk a kis hotelbe (kb. 20 perc séta volt), ahol rezervációnk volt. Másnap bejártuk a helybeli látnivalókat. A város ünnepi hangulatban volt, a parkokban zsonglőrök, sör, virsli, és hering árusok úgy tűnt majdnem minden sarkon. Mindenütt fiatalok karon fogva, jó páran kissé becsípve. Este meg mi más, tűzijáték volt.
A következő napon egy egész napos fjord felfedező hajótúrára fizettünk be. A táj csodálatos.
Harmadnap, még mindig ünnep volt, elhatároztuk, hogy megnézzük azt a házat (ma egy múzeum) ahol a város híres fia, Edward Grieg zeneszerző (Liszt Ferenc kortársa), élte utolsó éveit. Grieg Ibsen után talán Norvégia második leghíresebb művésze. Ez a hely kissé a városon kívül volt, busszal kellett menni. Reggel volt, a város tök üres, a lakók gondolom az előző napok mulatozásait aludták ki. A menetrendszeri buszon alig voltak utasok.
Edward Grieg norvég zeneszerző háza:
Mondtuk hová akarunk menni, kértük a vezetőt szóljon, hol kell majd leszállni. Elmagyarázta angolul, (Skandináviában mindenki beszél angolul), hogy a megállótól még 15 percet kell majd sétálnunk… így meg úgy. Mondtuk nem baj. Hát vagy egy 20 perc múlva hátraszólt, valamit mondott norvégul a kevés ott ülőnek. Kiderült megkérdezte őket hogy nem bánják-e ha ezeket a turistákat, minket, elviszi Grieg házához, azaz csinál egy kitérőt?! Senki sem bánta. Úriasan a múzeum bejáratához lettünk szállítva.
Le a kalappal a norvég vendéglátás előtt!
