Angolul kisgyerekkoromban kezdtem tanulni, így a vágy hogy Londonba ellátogathassak, nagyon korán felébredt bennem.
1964-ben, piros útlevéllel, kívánságom valóra vált. London, két hónapos első nyugat európai autóstoppos utazásom, fő állomása volt.
Tipikus utca Kensingtonban:
Augusztusban érkeztünk ide, egy hetes párizsi tartózkodásunk után, jó barátommal. A Holland Parkban levő fő diákszállás tele volt. De adtak egy címet, máshová a belvárosban, ahol egy gimnázium tornaterme át lett alakítva diákszállásnak. Mondták, hogy ott próbálkozzunk. Volt is hely. Leraktuk hátizsákunkat a matrac mellé és kimentünk sétálni. A nyári nagyváros, az utcák, jólétet sugároztak. Bementünk egy kocsmába, a híres londoni pub-ok egyikébe.
Valahol a Holland Park közelében:
Nem hittem a szememnek. Mintha egy jómódú család nappalijába léptünk volna be. Emberek karosszékben, díványon, jól öltözve. Mi a farmerünkben, nagyon kilógtunk. Nem is maradtunk sokáig, csak a fejünket ráztuk. Kocsmák Magyarországon nagyon mások voltak…akkor főleg, de még ma is.
Egy pub Mayfairben. Nyáron divat a járdán fogyasztani:
Azóta jártam Londonban jó párszor, talán 8-szor. Legutoljára két éve. Kisebbik fiam családjával, és az unokáinkkal találkoztunk. Ők egy majorkai vakációból Hongkongba hazatérőben, mi egy három hetes magyarországi tartózkodás befejezéseként. Öt napra béreltünk egy három hálószobás lakást Dél Kensington-ban. A lakás bére ötször annyi volt, mint a budapesti megfelelője. London nem olcsó város.
A jobbfajták lóval a Hyde Parkban:
Lakásunk közel volt egypár múzeumhoz, ahova unokáinkkal gyalog el tudtunk menni. A Természet Múzeum, a Tudomány Múzeum és a Victoria és Albert Múzeum. Már reggel 10-kor iskolakirándulások tucatja jelent meg, a kisdiákok szépen egyenruhába voltak öltözve. Láthattad mennyire megváltozott az angol demográfia, a hindu és más (fekete, sárga) arcok sokasága, feltűnik.
A Victoria Albert Muzeum:
Különösen az első két múzeum, gyerekek számára nagyon ajánlott. Vannak nagy dinoszauruszok, kitömött állatok, a másikban űrhajók, gőzgépek, míg a Victoria és Albert olyan vegyes felvágott, ott egy kiállítást láttunk a régi öltözékekről. A múzeumok mellesleg ingyenesek, jobban mondva a te adakozásodra szorulnak….
London Hangversenyterme a Royal Albert Hall:
Közelünkben volt a Royal Albert Hall, London hangverseny terme, és a Hyde Park is, London Margitszigetje (ugyan nem sziget). A park tele volt emberekkel, nagyon meleg volt.
Hampstead egy utcácskája:
Egyik nap elmentünk London egyik legkedvesebb negyedébe, a kissé északabbra fekvő Hampstead-be. Mivel többen voltunk, taxival mentünk. A kb. 10 km-es út majdnem egy órát tartott a lassú közlekedés miatt, és 50 dolcsiba került. Hampstead, kissé dombos, ellentétben London legnagyobb részével, ami lapos. Árnyas utcácskái, Budára emlékeztetnek, de több a divatos üzlet. Sok a kis bolt, nagy a kedvedre való kocsmák választéka, tele van hangulatos éttermekkel. Van egy része, egy parkszerű rész, a Hampstead Heath, ami olyan Normafás, ahol meghagyták a természetet. Innen rálátsz a városra. A magas fűben a szerelmes párok magukra maradhatnak, a gyerekekre jobb, ha vigyázol, a fűben és fák között elveszhetnek.
A Hampstead Heath:
London, sok magyar fiatal célja, és a sok szerencsétlen menekült álma, nem véletlenül vált a mai világ egyik legerősebb mágnesévé.
Ha ide eljutsz, amellett hogy megtanulod a nyelvet, a mai világ legfontosabb nyelvét, az európai civilizáció egyik melegágyába értél. Oda, ahol dacára, hogy a gyarmatokat leadták, és azok lakósai közül (kénytelen-kelletlen) rengeteget befogadtak, a legtöbb ember megélhetést tud magának találni. Ahogyan én emlékszem, 50 éve a legalsó fokon a hinduk voltak, de ma a lengyelek, litvánok és, igen, a magyar fiatalok. Idővel ez is meg fog változni. Ahogyan anno az indiaiak, mások is gyökeret fognak tudni itt ereszteni, és ezzel ezt a szigetországot tovább gazdagítják. Szóval ne aggódj, ha netán gyermeked ide csöppen. Ennél a városnál jobb hely nem igen akad a nagyvilágon.
Kilátás Londonra a Hampstead Heathről:
