Szóval a bécsi érkezés utáni három nap Pozsony és egy nap Sopron után megérkeztünk a Fertő tó mellé. Sopronból taxival. Fertőrákosba. Június kezdete volt, vasárnap, rekkenő meleg. Egy jó barátommal és a nejével volt másnap találkozónk. Három napra együtt leszünk. Barátom ismeri a környéket, napi bicikli csillagtúrákra terveztünk menni.
A taxis koradélután kitett a Huber Panzió előtt. A kellemes tulaj házaspár megmutatta szobánkat, mondták a bérelt biciklink, másnaptól kezdve vár. Úgyszintén reggelire jöjjünk az étterembe, ami sajnos csak reggel működik. Az étterem az egyik legjobb étterem volt ezen a környéken, barátom szerint, de lám bezárt. A tulaj nem tudott szakembereket erre az idényre biztosítani, akik tavaly voltak, Ausztriába mentek magasabb fizetésért. Ő meg kijelentette, akárkit fel nem fogad.
Volt egy üveg ajándék, helybeli vörösbor azt a szobánkban, kinyitottuk.
A tulaj említette, nem messze a focipályán kezdődik egy meccs. A helybéliek és egy közeli falu fog játszani. Nos, nem volt mit tenni lebattyogtam. Feleségemet az ilyesmi nem érdekli. Maradt a szobánk előtti árnyas tornácon a nyugágyban, a szépen ápolt kertet, a pázsitot és a fűlocsolót nézegette. A lejtős mellékút falusi házak között vezetett és tíz perc múlva a célhoz értem. Már javában ment a meccs, szép füves pályán, vagy 30 néző körülötte, jórész helybeliek.
A melegben emlékszem elismerően néztem a játékosokat. Komolyan vették, amit csináltak. Ide oda szaladgáltak, izzadtak, igyekeztek. Én már ezt nem bírnám. A játékosok elkerülhetetlenül néha egymásba rohantak, hallottam a koccanást, a földre roskadt az egyik-másik. Még ha nem is volt szabálytalanság rossz volt ilyen közelről mindezt nézni.
Ekkor kezdtem felfogni az egyik tőlem 4 méterre álló drukker ordítását: „Kelj fel te geci, mit szimulálsz, hogy a rongyos kurva anyád minek hozott a világra”. Na, gondoltam, aki elesett nem helybeli. De el kellett ismernem ilyen durva hangot már régen nem hallottam. Persze én távol élek. A szitkozódó mellett a kisfia játszott egy játékautóval. Oda se neki. Észrevettem, hogy sokan mások is hasonló hangnemben illetik a vendégjátékosokat, na meg a bírót. Bizisten, megrökönyödtem. Mintha a meccs valami biztonsági szelepet nyitott volna ki, el nem tudtam képzelni, hogy ezek az emberek hétköznaponként is hasonló módon kommunikálnak. Jézusom gondoltam, mi lenne itt, ha egy játékos színes lenne, vagy más fajta. Azok persze hál’ Istennek nem értenék…
De nem, magyar szidta a magyart. A szomszédjukat. Nem esett nehezükre.
Érdekes módon, akikre a szitokszó ömlött, és néha egész közelről, fel se vették. Gondolom hozzászoktak, gondolom maguk körül egy burkot alkottak és ezeket a sértéseket kiblokkolták. Tiszteletükre szóljon, csak tovább küzdöttek a játék végéig. Gondoltam ez a magyar virtus.
