Vonattal mentünk Kolozsvárig. Az út simán két órával rövidebb is lehetne, csupán a felesleges kettős útlevél ellenőrzést kellene megszüntetni. Mi köze egy országnak ahhoz hogy ki hagyja el? OK az érthető hogy ahova beutazol azok akarják tudni hogy ki vagy? Mindezekkel az ellenőrzésekkel két óra fecsérelik el a határon ki és bemenet is.
Hotelunkat az állomás közelében foglaltam. Legalább is így gondoltam. Este 11-kor vagy 20 percig mentünk gyalog, koffereinket húzván a sötét kihalt ismeretlen városrészben. Eleinte a járda istentelenül rossz állapotban volt, később kissé megjavult. A nejem éreztem kezdte magát belovalni egyik kritikus hangulatába, amikor egy ott lakó végül is feltűnt és biztosított minket hogy a hotel erre és erre, nem messze, igenis létezik. És úgy lőn. Az ott váró egyetlen alkalmazott beszélt magyarul, a szoba és a hotel nagyon is elfogadható volt.
Másnap reggel besétáltunk Kolozsvár belvárosába. De először egy közeli piacot néztünk meg, cseresznye és meggy szezonban volt. Szép az egyetem és a főtér környéke, úgyszintén a régi temető. Este vacsorázni mentünk egy étterembe amit nagyon megszerettünk, visszafele menőben is itt ettünk. A Klinikák közelében van, egy kis séta, Mikó Étterem a neve. http://www.restaurantmiko.ro/hu/az-etterem/
A következő nap felvettem az Avistól bérelt kocsit az Opera Hotelben. Az utolsó éjszakát ebben a hotelben töltöttük, ez Kolozsvár legjobbja. Egy jóképű diesel Ford Fiestát adtak. Első utunk Marosvásárhelyre, majd onnan Székelyudvarhelyre vezetett. A Medve tóhoz (Szováta) is kitértünk útközben. Marosvásárhely után igen szép tájakon hajtottunk keresztül.
Itt kezd hegyesebb lenni, a falvak festőiek, üresek, szegényesek, nagy néha látsz idősebb embereket bandukolni, vagy biciklijükön, lovaskocsin közlekedni.
Szovátából kimenet (itt van turista bőven) sikerült egy gyorshajtási büntetést is lehúznom. 65 km/h-val mentem 50 helyett. Úgy mint mindenki, de pechünkre minket szúrt ki a zsaru. Magyarul nem volt hajlandó beszélni. Kifizettem a bírságot helyben: 75 Lei-t, (kb. kettőnek egy jobb vacsora összege). Adott nyugtát. Korrektül viselkedett a legmodernebb műszerei voltak. De megjegyzem hogy sok helyen egy turistát ilyen kis “bűnért” figyelmeztetéssel ingyen elengedik…itt nem. Ezután már óvatosan vezettem.
Székelyudvarhely nagyon tetszett. Hotelunk a “Gondűző” egy szép kis utcában volt, közel a főtérhez. Vacsora előtt sétálni mentünk. A főtér és környéke, a középületek, a református gimnázium mind rendbe vannak hozva. Látszólag mindenki beszél magyarul. Egy ilyen esti séta nagyon terápiás. A hotelünkben vacsoráztunk. Ez egyben a város egyik legjobb étterme is. Gondolom innen lehet sok helyre kirándulni menni, de nekünk nem volt időnk.
Másnap Brassóba hajtottunk. Először kis dimbes-dombos harmadrendű utakon mentünk amik rendkívül pocsék állapotban voltak. De nem volt jóformán semmi forgalom, úgyhogy kerülgethetted a lyukakat. Megint csak idill kihalt falvak, gólyafészkek a lámpaoszlopokon, erődítésként épült templomok, messzi várak, zöld mezők mellet vezetsz. Később a Brassóba vezető fő útra tértünk. Ez jobb karban van de nagy a kamion és személygépkocsi forgalom. Brassó előtt egy hágón megy át az ember, vad előzések színhelye, ha nem előzöl, előznek téged. Ember ember farkasa…
Itt megjegyzem hogy utunkon a GPS szolgálatot a Nexus 7 tablettám szolgálta. Ez a világ minden részében használható, ellentétesen a normál GPS-ekkel amik csak helyileg (pl. Észak Amerikában, vagy Európában) működnek és beépített térképpel rendelkeznek. A Nexus 7-nek nincsen ilyen rezidens térképe, utad előtt a hoteledben megmondod neki hova akarsz menni, ő tudja hol vagy, és ekkor letölti az internetről az utadhoz megfelelő Google térképet. Ezután internet nélkül, mutatja az utadat műholdas szignál segítségével. Hacsak az utadtól nagyon el nem térsz, irányít mint egy GPS. De ha nagyon eltérsz tervezett utadtól, az a rész a letöltött térképen már nem lesz meg, és elhallgat. Tehát a Nexus 7-t használhatod az egész világon mint GPS-t egész addig míg az előbb említett szabályokat betartod.
Brassó szép város. Belvárosa gyönyörűen rendbe van hozva, aránylag mindenhova gyalog lehetett elmenni. A nap hátralevő részében a városban mászkáltunk, estére a hotelunk (Residence Hirscher) által ajánlott éttermek közül a “románt” választottuk. A neve Sergiana, utunk egyik legjobb éttermének bizonyult. Kezdésnek töpörtyűt szolgálnak lila hagymával, ingyen. Ezután legjobb ha elfelejted a diétádat, ez nem az a hely ahol sok diétás étel található az étlapon. Nagyszerű helybeli borokat is szolgálnak. Befejezőül még szilvapálinkát is ittam, egyszer élünk! A pincérnő jól beszélt angolul, és volt nem dohányzó rész. Egy ilyen hely megállná a helyet akárhol a nagy világban. http://www.sergianagrup.ro/restaurante/restaurantul-sergiana-brasov.aspx
Kolozsvárba hazafele menet megálltunk Segesvárban. Megint csak egy muszáj megálló, ez a hely is gyönyörűen restaurálva van. Sok magyar turistával találkoztunk, ide oda járkáltunk a felső városban, még a sok lépcsőn is felmentünk hogy az ott levő gimnáziumot és templomot megnézzük.
Nos Erdély egy megérdemelten feljövő turista cél. Tudom ez a magyaroknak nem újság de itt ahol én élek sok ember Drakulán kívül semmit sem hallott róla.
Csak négy napunk volt, sokkal több látnivaló van. Remélhetőleg még lesz alkalmunk hogy visszatérjünk. Magyarországgal együtt, (Budapestet nem beleértve) nyugati szemmel nézvén ide eljönni kicsit még kalandos vállalkozásnak tűnik egy itteninek. De határozottan érdemes felfedezni, mint a normális turista úttól kissé messzebb eső, de sokat ígérő célt.