Pár nappal a hónap vége előtt telefonált fiam. Hong Kongból. Jön üzleti útra az US-be mondta, és a November 1 - 2 hétvégén, New Yorkban, lesz szabad ideje. Ha akarunk, találkozhatunk.
Akartunk.
Nosza, felhívtam az itteni kutya szállodát, rezerváltam. Rámentem az internetre és magunknak szállodát foglaltam, Manhattanben. Fiam egy drága francia hotelben volt (Sofitel), a Bryant Park közelében. Mi egy ahhoz közeli, olcsóbb, Hiltonba mentünk. Igazán olcsó hotel Manhattanben nem létezik. Az utolsó estét, November 2 vasárnap éjszakáját, ezért, New Jersey államban, 50 km re Manhattantől töltöttük, egy az országút melletti kis városban. Fele áron.
A hotel rezerváció után asztalt foglaltam az interneten egypár étteremben. Egy olaszban, ahol pénteken este fiammal találkoztunk, nem messze a hoteltől. Szombat estére egy osztrákban, amit nagyon szeretünk, a TriBeCa-ban és vasárnap villás reggelire a Greenwich Village-ben, oda, ahol jók a koktélok.
Péntek reggel elindultunk. A kutyát leadtuk és irány New York. 761 kilométer, kb. Bp. - Zürich távolság. Légvonalban az Adirondack és a Catskill hegység van Ottawa és NY között. Ezeket kocsival vagy jobbról, vagy balról kell megkerülnöd. Jobbról kerülni népszerűbb, az az út teljes egészében sztráda. Mi azonban odafele menet a másik irányt választottuk. Itt, a határon túl, az útnak egy kis része normális országút. Romantikus falvakon megy keresztül, észak New York államban. Ide-oda kanyarog. Van itt egy nagy Mohawk indián rezervátum is. Erről az útról a Champlain tóhoz érsz, ami New York és Vermont államokat választja el, és történelmi Hudson folyó kezdete. Innen ráhajtasz az Interstate 87 sztrádára, déli irányba. Ezen kb. négy órát kell hajtani.
Az út gyönyörű. Jobboldalon hegyek, amolyan Alacsony Tátra méretűek. Az őszi színek egy része még látható volt. Az elején a sztráda követi a hosszú tavat, majd a Hudson folyót. Jobbra az Adirondack, majd átszeled Alabany városát, ami NY állam székvárosa. Később, a Catskill hegyek mellett vezetsz. NY- hoz közeledvén elhajtasz West Point mellett is, ahol a híres katonai akadémia van.
Végül a George Washington kétszintes mega hídon keresztül, célba érsz. A hídon, Manhattanbe befele menet, és az alagutakon is, ha azt választod, 13 dolláros tarifát kell fizetni. (Kifele menet ingyenes). Délután 5 óra volt. Az hídtól a hotelig, nem több mint 20 km, de egy órát tartott. Csúcsforgalom, építkezések…ne is kérdezd.
Bejelentkeztünk a hotelba, parkoltam a kocsit. A hotel kedvezményes parkolást biztosít. 25 dollárért, naponta. Nemsokára ideje volt az étterembe elbattyogni ahol fiammal találkozandó voltunk, este 8 órakor. Ez kb. 20 perces séta a 7. Avenue-n, a W29. utcától a W14.-ig. (W a West Side, azaz a nyugati oldalt jelenti). Ezt a részét a városnak Chelsea -nek hívják. Rendes polgári lakónegyed.
Péntek, október 31.-e volt, Halloween. A Halottak Napja. Ez az az este, amikor kis (és kül-) városokban a gyerekek háztól házig mennek, ijesztő kosztümökbe öltözve, és „trick or treat”-elnek a kapuknál, amiért édességeket kapnak. Nos, itt NY -ban, nincsenek „házak”, tengernyi a bér és társasház, kissé más a szokás. A gyerekek gondolom az iskolákban/óvodákban csinálják az ijesztgetést és gondolom, mennek másokhoz is, de meghívásos alapon.
Amit az utcán látsz az más. Egy jó csomó fiatal és felnőtt maskarádéba volt öltözve, mint valami álarcosbálon. Valahol utcabál és parádé lehetett. Sokan trombitát vittek, sokan kurjongattak, már spiccesek is voltak. A hangulat nagyszerű, amolyan szilveszteri. Még a hajléktalanoknak is jó volt a hangulata, vagy egyesek koldusoknak voltak beöltözve? Az egyik elejtette az aprópénzes bögréjét, nagy nevetés, sokan segítettek neki, a pénzt az utcáról felszedni, újra gyűjteni.
Rengeteg rendőr volt. Sok utca teljesen le volt zárva, mert partiztak. A legnépszerűbb kosztüm az Ebola védőruha volt. Sokan Ebola vírusnak is be voltak öltözve, ne kérjed, hogy ezt a ruházatot leírjam. Vagy megfertőzött személynek. Ilyen öltözékben garantált volt, hogy idegenek nyakadba essenek és megöleljenek. Végre az étteremhez értünk. Dugig tele volt, jó hogy foglaltunk. Itt is (vendégek és pincérek) sokan be voltak öltözve. Fiammal társalogni nem volt könnyű a nagy hangzavarban. Egy üveg prosecco hamar elfogyott.
Másnap, szombaton, fiunkkal kóboroltunk a városban. Reggeliztünk, majd elmentünk a nagy játékboltba, az 5. Avenue és Central Parknál, FAO Schwarz a neve, unokáinknak játékokat venni. Ebédre elmentünk a központi vasút állomás (Grand Central Station) alagsorában levő híres étterembe, az Osztriga Bárba. Magas széken ültünk. Én söröztem, jó brooklyni csapolt sör rendeltem, és egy rántott osztriga „po boy”-t ettem. (Rántott osztrigák, félbevágott zsúrkenyérbe tömve). Isteni.
A délutánt is az utcákon járással töltöttük. Majd vissza a hotelbe, kis pihenés. Este az osztrák étterembe taxival mentünk. Jelentem, a new yorki taxik nagy változáson mentek keresztül. Legtöbbje ma japán/koreai kocsi, sokuk hibrid. Eltűnt a rozoga nagy Ford, ami majdhogy szétesett és a rugóit régóta elvesztette. Ezek tiszta, új, sárga autók. Hátul ülsz, max 3 személy. Előtted egy komputer képernyő, amin nézheted hova mégy, vagy, hogy mi történik a városban. Amikor fizetsz, ha hitelkártyával, csak egy receptort érintesz. Kérdezi a borravalót, benyomod, amit adsz. Ez minden. Nagy a javulás.
Az osztrák étterem, nem nagy, neve: Blaue Gans, (Kék Liba). Az séf/tulajnak, Kurt Gutenbrunnernek, négy helye is van itt NY- ban. Az egyik, a Michelin csillagos Wallsé, kissé drága. De a Blaue Gans árai normálisak. A Tribeca (Triangle Below Canal street) nevű városrészben, a Duane nevű utcán található, már évtizedek óta. Régi városi házak, békés, jómódú negyed. Az étterem egy európai oázis. Most, szombat este is volt hely. Nincsen nagy zaj, simán hallod mit mond asztaltársad. A kaja megbízható osztrák, sokfajta bécsi szelet, spaetzle, jófajta virslik, pisztráng. A desszertek között szerepel a neves salzburgi nokedli. Azt nem szabad kihagyni.
Akár Bécsben is érezheted magadat, van sok osztrák-magyar kuncsaft, plusz amerikaiak, akik szeretik ezt a fajta, nem éppen diétás konyhát. Jól el voltunk egy üveg grüner veltliner mellett.
Vasárnap, november 2.-án a neves New York Marathon verseny volt a fő attrakció. Ez is magyarázhatta a sok rendőrt, amiket az előtte való napokban láttunk. Nem akartak egy másik bostoni tragédiát. A verseny a város másik részében zajlott le, a cél a Central Parkban volt. Reggel egy ideig néztem a szobánk TV-jén. Hideg szeles idő volt, az északi szél sokszor a versenyzők szemébe süvöltött.
A világ legnagyobb maratonja, 50 ezren felül értek a célba. Az átlag futó ideje 4 és fél óra. Akárki futhat, nem kell minősülni, mint Bostonban. Ebben az évben a nyerő férfi egy kenyai volt, 2 óra 11 perccel, (a szokásosnál lassabb idő a szél miatt). A női nyertes, szintén ebből az országból, 2 óra 25 perccel nyert. A nyerők díja, fejenként 100 ezer dollár.
Az utolsó napot a Greenwich Village-ben töltöttük, ami New York bohém negyede. A kabarék, kocsmák mellett manapság tele van divatos üzletekkel, rafinált butikokkal. Mind nyitva van vasárnap is. A villás reggelit, azaz ahogy itt hívják a brunch-ot, egy latin amerikai kisvendéglőben ettük. Híres a koktéljairól. A koktél ára itt 15 dolcsi, ami drágának tűnhet. Az átlag koktélt NY- ban 12 dolcsiért mérik. Igen ám, de itt érkezésedtől számítva az első órában ezért az árért annyi koktélt ihatsz, amennyit akarsz…szóval… érted…a hely népszerű. És a hely hangulata, hát,…emelkedett.
PS
Ideteszek egypár videót:
1/ 2014 NY Halloween Parádé
2/ NY Grand Central Station Oyster Bár videó