Az idei floridai téli vakáció alkalmából rövid időt Atlanta városában töltöttünk. Florida legközelebbi része innen 500 km. Megérkezésünkkor csak egy éjszakát töltöttünk itt, a repülőtérhez közel és másnap reggel bérelt kocsival két hétre elhajtottunk, de visszatéréskor, az autónk leadása után, három napot egy belvárosi jobb hotelben tartózkodtunk, Atlantát megismerendő. Jobb hotel itt merő 200 dollár naponta, nem jár vele reggeli, az extra.

 A belváros este:

Atlanta, mint város nem éppen egy fontos turista cél. 1996-ban itt rendezték a nyári Olimpiát. Időben visszamenve a város fontos szerepet játszott a Polgárháborúban. 1867-ban az uniós Sherman tábornok elfoglalta, az akkori kb. 5000 lakost kiűzte, ami után a várost felgyújtotta. Az 1960 években helyszíne volt a Martin Luther King vezette Emberi Jogok Mozgalomnak. Van is egy szép Múzeum a mozgalomnak szentelve, megnéztük, nem bántam meg. Az Art Múzeum, modern és nagyon szép.

 A CNN főhadiszállása:

A látogatóknak ajánlott még a CNN főhadiszállását megnézni, erre csoportos túrák vannak, és a Coca Cola központja is itt van. A város, Georgia állam fővárosa, fél millió lakossal. Határozottan a Délhez tartozik. A legutóbbi népszámlálás szerint a lakosság 54%-a fekete. A klíma amolyan szubtrópusi, becslésem szerint Nápolyéhoz lehet hasonló.

 A Martin Luther King Múzeum:

Ezen kívül van egypár jobb nevű egyetem, köztük elsősorban az 1885-ben alapított Georgia Tech. műszaki egyetem.

Nem szabad elfelejteni, hogy a világ legnagyobb (értsd legforgalmasabb) repülőtere is itt van. Igen, nagyobb mint a Kennedy New York mellett, avagy Chicago O’Hare. Megérkezésünkkor mindjárt ízelítőt is kaptunk. Leszállásnál kinézek az ablakon, és tőlünk 50 méterre egy másik gép is épp abban a pillanatban landolt velünk párhuzamosan.

 Patinás lakóházak:

Ezután egy félreértés eredményeként a rossz csomag átvevőhelyre mentünk, mea culpa. Egy reptéri földalatti vitt ide 10 percig. De innen vissza kellett jönnünk a nemzetközi épületbe, ahova érkeztünk. Mivel a biztonsági zónán már kint voltunk, a földalattit nem használhattuk, szóval egy ingyenes mini busszal kellett mennünk. A busz 20 percig ment megállás nélkül, minimum egy Pasarét - Nyugati PU távolság. Már lassan két órája megérkeztünk mire mehettünk a bérelt kocsit felvenni az Avis-től.

 Modern lakóházak az Art Muzeumnál:

Na, a bérelt kocsik átvevése és leadása külön szám. Több tucat vállalat, óránként több ezer kuncsaft, a bérlésen úgy érzed magadat, mint egy futószalagon. A kocsi leadás trükkös, a kocsival el ne tévedj, sokan, mint mi persze hibát követ el, és akkor még min. 20 perces késésed lesz, míg a megfelelő bérlőd feljárójába vissza tudsz keveredni.

Lépcsőház, Museum of Art 

A repülőtérről metróval mehetsz a belvárosba, fejenként 2 dollár. Mondta a nő, ha veszek egy 3 napra szóló jegyet az fejenként 16. Szóval azt vettem, és így történt, hogy az atlantai tömegközlekedést használtuk 3 napon keresztül. Ugyan a metró modern és gyakori, ezt nem mondhatod el a buszokról, és az egy villamosról. Azok, úgy tűnt félóránként járnak, és hogy is mondjam, akik használják, azok nem a felső 10 ezerhez tartoznak. Na, mindegy, jó tapasztalat volt.

 Iskolások a muzeumban:

A belváros nagyon kedélyes. Tiszta és biztonságos. Sok a zöld, a fák és parkok, és ekkor, április elején, isteni volt az idő, a legszebb nyári, mert később, nyáron, túl nagy a kánikula. Mivel hotelben voltunk, minden nap étteremben étkeztünk, amiben nagy a választék és sok nagyszerű étkezde van.

Museum of Art, Atlanta:

A legjobban nekem az Optimist tetszett, ami tengeri dolgokra van specializálva. Egy péntek estére volt rezervációnk. Már a belépés is jó benyomást kelt, egy volt nagy ipari csarnok lett étteremmé átalakítva. El mégy a parkoló mellet. Itt az a szokás, hogy a kocsidat nem magad parkolod, hanem vannak fiatal emberek, akik kocsidat a bejáratnál átveszik és neked egy számot adnak, majd kocsidat valahol parkolják. Ezt a rendszert az US-ban szeretik és „valet parking”-nak hívják. Ha Porsche vagy hasonló márkát hajtasz az rögvest az étterem mellet lesz parkolva, feltűnően, hogy a hangulatot emelje. Koreai kocsik távolabbra kerülnek.

The Optimist restaurant:

Az étteremhez tartozik egy mini golf pálya, amihez közel a kisgyerekes szülők ülhetnek, és így fiatal gyerekeikkel játszhatnak, Martini pohárral kezükben. Elsétálsz egy a teli osztriga bár mellett, ahol jómódú kuncsaftok nyers osztrigákat nyelnek (2,50 dollár per osztriga), és pezsgőt nyakalnak. Végül is a tágas étterembe érkezel, vagy 100 asztal zsibong, a pincérek, és főnökeik nyüzsögnek. Észrevettem, sok asztalnál csak nők, vagy (ritkábban,) csak férfiak voltak, gondolom egyetemi vagy volt középiskolai barátok, munkatársak találkoztak a hétvége előtt és beszélgettek.

Feleségem koktélt rendelt, én egy helybéli csapolt sört. Koktél 12 dolcsi, korsó sör 8. Egy adag nyers szeletelt (citromban marinírozott) Szent Jakab kagylókat ettünk előételnek, majd a nejem rántott osztrigákat rendelt, míg én édesvizű rákokat, fokhagymás/paprikás tejszínes szószban.

 Nyers osztriga nagytál:

Utána fagylaltoztunk. Borravalóval és két pohár itallal ilyesmiért két személyre 120 US dollárt fizetsz. Utána a tökéletes estében lehetett hazafele sétálni, avagy szerencsét próbálni a ritkán járó busszal. Taxik alig vannak, az uber itt győzedelmeskedett.