Ez az írás a New York Times vélemény rovatában jelent meg, 2014 november 24.-én. A szerző Yasha Mounk, politikai teoretikus, Fellow a New America-n és ismertető írást tanít a Harvard Egyetemen.
CAMBRIDGE, Mass. – Közel egy százada, a Harvardnak volt egy nagy problémája: a túl sok zsidó. 1922-re a zsidók a gólyák 21.5%-át képviselték, felemelkedvén az 1900-bani 7 %-ról, ez jóval magasabb százalék, mint Yale-n és Princetonon. Az Ivy League egyetemei közül csupán a Columbián és a Pennsylvania Egyetemen volt a zsidók aránya ennél nagyobb.
A Harvard elnöke, A. Lawrence Lovell, figyelmeztetett, hogy a „zsidó invázió…tönkre tenné az egyetemet”. Egy 15%-os határt akart. Amikor ebben a kar tagjai megakadályozták, a felvételi módszert változtatta meg és ezt az eredményt így érte el. A kor nacionalizmusával megerősítve, ami szembetűnő emigrációs korlátozásokat is eredményezett, a Harvard felvételi bizottsága olyan megszépítő kritériumokat kezdett használni, mint a „karakter és rátermettség” amivel a zsidók számát lehatárolták. Mint szociológus, Jerome Karabel ezt dokumentálta: ezek a gyakorlatok három évtizeden keresztül lenyomták a zsidó diákok számát.
Hasonló igazságtalan gyakorlatot használnak manapság, az ázsiai származású amerikaiak ellen. Ahhoz hogy a legjobb egyetemekre bekerüljenek, ők 140 ponttal többet kell, hogy elérjenek a felvételi vizsgán, a SAT-en (Standard Admisson Test), mint fehér társaiknak. 2008-ban, több mint a fele azoknak, akik rendkívül magas SAT eredményt értek el ázsiai volt, de a felvetteknek csak a 17%-át képezték, (ma ez 20%). Az ázsiaiak a leggyorsabban növekvő csoport Amerikában, de Harvardon (a nem doktorátusi hallgatóknál) nem, az arányuk itt állandó az elmúlt két évtizedben.
Az ázsiai amerikaiak által emelt legújabb vád erős bizonyítékokat sorol fel arra, hogy a Harvard rasszista „kiegyensúlyozással” foglalkozik. A különböző fajok felvett száma meglepően ugyanaz maradt évről évre. Ami rosszabb, hogy azon ritka éveket, amikor több ázsiait vettek fel, olyan évek követik, amikor ezek közül alig engedtek be. A legismertebb védekezés az, hogy az ázsiai amerikaiak a vizsgákon jók, de nincsen nekik immateriális javaik, például eredetiség vagy vezető képesség. Már 1988-ban, Eilliam R. Fitzsimmons, a Harvard felvételi dékánja azt mondta „hogy kevésbé erősek a tananyagon kívüli kritériumokban”.
Ne beszéljünk most arról a kellemetlen dologról, ahogyan annak idején a zsidókat leírták…. mindennek igazára vajmi kevés a bizonyíték. A Kaliforniai Egyetemre (Los Angeles) 100000 jelentkezőt megvizsgáló új tanulmány nem talált jelentős korrelációt a fajok és a tananyagon kívüli tevékenységek között. Az igazság nem az, hogy az ázsiaiak kevesebb megkülönbözhető tulajdonsággal rendelkeznek, mint a fehérek, hanem az – hogy mivel az ázsiaiakat régóta úgy írják le, mint jellegtelenek, de még összecserélhetőek is – nagyobb annak a valószínűsége annak, hogy úgy tűnik: nincsen egyéniségük. (Mint egy harvardi felvételi bizottsági tag egy aktában ezt le is írta egy ázsiai amerikai jelentkezőről: „csendes és, persze, doktor akar lenni”.)
A zsidók hozzájárulása az amerikai élethez évtizedekkel azután, hogy őket nem eredetinek és lihegő karrieristának kárhozatták, magáért beszél. Semmi ok arra, hogy azt higgyük, hogy a ma ázsiai amerikaija kevesebbel fog hozzájárulni. Mindezen történelmi párhuzam ellenére, van egy nagy különbség. Lowell idejében a Harvard a protestáns elit bástyája volt. Az antiszemitizmus burjánzott. Manapság a Harvard a különféle etnikumok és vallások összefonódása, a diákok 15%-a családjukban az első, aki egyetemre jár. Hét éve tanítok Harvardon, sohasem hallottam senkit az ázsiai amerikaiakról lekicsinylően beszélni.
Szóval miért tűrik el a diszkriminációt? Először is sok akadémikus azt tételezi fel, hogy a több ázsiai amerikai felvétele az afrikai amerikaiak alacsonyabb felvételét eredményezné. A megerősítő intézkedés (affirmatíve action) ellenzői, - beleértve a Tisztességes Reprezentáció Projektet, - szeretik ezt a két dolgot összekapcsolni, dacára annak, hogy nincs közük egymáshoz. A Legfelsőbb Bíróság is elismerte, hogy az oktatás érdeke az, hogy „egy kritikus mennyiséget” vegyen fel a kisebbségi jelentkezőkből, azért hogy az oktatási intézet így részesüljön azon „előnyökben, ami egy változatos diák népességből ered”. Ez, véleményem szerint megindokol olyan felvételi követelményeket, amik előnyben részesítik az alulreprezentált csoportokat, például az afrikai amerikaiakat és a latinokat. De mindez nem magyarázhatja meg, miért van a kínai, koreai vagy indiai diáknak kevesebb esélye a felvételre.
A konzervatívok arra mutatnak rá, hogy Harvardon a felvett elsőévesek 12 %-a afrikai és 13 %-a latin, …. ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy a kedvezményezett itt végzettek gyerekei kb. 12%-ot tesznek ki, és a verbuvált sportolókról is, ezek aránya kb. 13%. Az igazi probléma az, hogy a meritokratikus [érdemszeri] szisztémában a fehérek kisebbségbe kerülnének, - és a Harvardnak ez nem igen tetszik.
A felvétel egy elit egyetemre – hiánycikk. Azt elhatározni, hogy ki fog bekerülni, elkerülhetetlenül egymással versengő értékek közötti kompromisszumokkal jár. A kiválóság az egyedüli kritérium -, és ha az, kiválóság miben? Tegyünk félre helyet azoknak, akik ezekből a legnagyobb hasznot fogják eredményezni? Vagy azoknak, akik közösségüknek fogják a legtöbbet visszaadni?
Nincsen csak egy megfelelő válasz. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan válaszok, amik kétségen kívül helytelenek.
Tökéletesen igazságos a tanulmányokon kívüli tényezőket, mint fontos tényezőket figyelembe venni a felvételinél. De a jelen szisztéma annyira ködös hogy ide könnyű a diszkriminációt elrejteni, vagy a „helyes osztály elosztás” áhítást. Ezen kritériumokat használták Lowell idejében egy ambiciózus kisebbség kizárására, és ma is erre használják. Jogi és morális okokból kifolyólag a felelősség az intézményeken van, hogy a felvételi követelmények átvilágíthatóak legyenek – és nem fügefalevelek egypár diák kizárására csak azért, mert történetesen ázsiai származásúak.
PS
A teljes eredeti cikk itt található.
Köszönet blogtársunknak aki fordításomat átnézte.
