Gyertek velem egy sétára Sydneybe. Elég volt a télből, ugorjunk „down under”. Igen „le alulra” ahogy itt mondják viccesen Ausztráliára. Elmegyünk egy kellemes szomszédságba, Paddingtonnak hívják. Amikor kisebbik fiam itt élt és mi látogatóba jöttünk, itt béreltek egy kis sorházat.
Dög fáradt vagy a maraton repülő út után. Furcsa érzés a mínusz 20 fokos kanadai télből ide a nyárba érkezni. Másnap Paddington girbegurba kis utcáin sétálni. Rövid ujjú ingben. Bámulni a virágzó kék jacaranda fákat! Beülni egy járda melletti asztalhoz egy kávéházba. A napernyő alá mert másképpen túl meleg van! Hallgatni az itteni háziasszonyok traccsolását a szomszéd asztalnál. Miközben reméled/várod a rövid presszó kávé fel fog villanyozni mert ahonnan jöttél még az éjszaka közepe sem múlt el.
Ausztrália az új világ, úgyhogy nehezen fogod elhinni hogy a házak itt Paddingtonban 200+ évesek. Nem vicc. Sydney egyik öregebb részéről beszélünk. Az építőanyag nagy része pedig az a ballaszt volt amit akkoriban az Angliából ide érkező hajók ezrei hoztak a gyomrukban, a stabilitás miatt. Mert ide többségükben üresen jöttek, innen vitték a dolgokat a birodalom központjába, vissza Angliába.
A ballaszt vas volt és kövek. Itt Paddingtonban látod ezek jeleit a házakon. A sok kovácsolt vas korlátot a be hozott vasból csinálták, a köveket a házak építésénél használták. Paddington vagy 30 éve nagyon divatos lett. Sikk lett öreg házakat felújítani. Egy kis renovált sorház manapság másfél millió (amerikai) dollárba is kerül.
A környék fő utcája Oxford St, ahol bárok, butikok és hentesek keverednek divatos kávézókkal. De a mellékutcákon is vannak érdekes üzletek és műtermek. Nincsen Mac Donald, az érzésed hogy Provence-ban vagy nem egy kő hajításra Sydney belvárosától. A fiatalok, a művészlelkűek laknak itt. Gyalog a belváros 40 perc séta, busszal 10 perc. Fiam biciklivel járt dolgozni.
A terep dimbes-dombos, az utcák majd hogy szűkebbek mint a Várban, vagy Pécsett a Tettyén. És sosincs tél …..
Itt egy videó Paddingtonról
