A családalapítónak négy fia volt: Ferenc, János, Ágoston és József. Leánya, Gizella 17 éves korában meghalt, nem tudni hogyan. Ferenc, a legidősebb, bányamérnök volt. János, (ennek János fia, volt ezen írások szerzője) borászattal foglalkozott. Ágoston katonatiszt lett. A legkisebb fiú, József, akire végül is a pezsgőgyár vezetése jutott, az ükapám.

A második Littke generációt, a Monográfia kissé rövidített szavaival, két részben közöltem. Ebben, az utolsó részben, Ágostonról és Józsefről lesz szó.

Lőrincbányai Littke Ágoston 1838-1911

Valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi altábornagy, a m. kir. darabont testőrség alkapitánya, szül: Pécsett 1838. augusztus 23-án. Katonai pályára lépett, tanulmányait a bécsújhelyi Mária Terézia katonai akadémiában végezte. 1858-ben a csász. és kir. 7. huszárezred hadnagya lett, később, mint szkv. főhadnagy a magánéletbe vonult vissza.

Littke Ágoston:

Ekkor megnősült, felesége gyulai Gaál Eugénia, gyulai Gaál Dénes batéi földbirtokos leánya. A pécsbányatelepi, édesatyja által létesített Lőrínczakna közelében birtokot vásárol és néhány évig gazdálkodott. Azonban mint ízig-vérig katona, a katonai pályához visszakívánkozott. Kérelmére 1868-ban a felállított honvédséghez osztották be, a királyi kegy azonban hamarosan régi ezredéhez helyezte vissza, a régi rangban. 1874-ben századossá lépett elő, mint a 7. közös huszárezred századosa részt vett a boszniai okkupációban. 1876-ban felesége meghalt.

1880-ban újból megnősült: görgői és toporczi Görgey Vilmát vette feleségül. Ez időben Grazban állomásozott, majd elkülönített századával Pécsváradon teljesített szolgálatot és onnan Ceglédre helyezték. 1889-ben végezte Bécsben a törzstiszti tanfolyamot. 1892-ben őrnagy, egyúttal a soproni 9. sz. csász. és kir. Nádasdy huszárokhoz helyezték, Győrbe és a szomszédos Szabadhegyen állomásozó divízió (fél ezred) parancsnokává nevezték ki. Akkoriban Ferenc Ferdinánd főherceg volt az ezred parancsnoka. A főherceg rendkívül megszerette a végtelenül erélyes vaskatonát és ennek köszönhető, hogy rövidesen parancsnoka lesz a brassói l-es számú csász. és kir. huszárezrednek. 1902-ben vezérőrnagy és mint lovasdandárnok Krakkóban teljesít szolgálatot.

Innen néhány év múlva nyugalomba kíván vonulni, mert előrehaladott kora miatt a katonai szolgálat már terhére vált. Őfelsége I. Ferenc József király katonai irodájának vezetője báró Bolfrass táborszernagy azonban, akivel együtt végezte a bécsújhelyi katonai akadémiát, közölte vele, hogy egy magasabb tisztségre van kiszemelve és így nyugdíjaztatási tervét elejtette. A királyi kegy az 1904-ben felállított m. kir. darabont-testőrség alkapitányi tisztségére szólította. E minőségében altábornaggyá lépett elő. A testőrség megszervezésében tevékeny részt vett és midőn a király a testőrséget első ízben megszemlélte, ő vezényelte a tiszteletadást.

A nemesi levél

1911 elején betegeskedni kezdett, nyugdíjaztatását kérte. A testőrség akkori kapitánya, báró Fejérváry Géza táborszernagy elhatározásának visszavonására igyekezett rávenni, de egyenes katonai jellemével sehogy sem tudta összeegyeztetni, hogy a kényelmes és kevés fáradságot igénylő tisztséget betegsége dacára továbbra is betöltse. 1911. május 1-én nyugalomba vonult.

Az előkelő katonát számos kitüntetés érte. Tulajdonosa volt a Lipót és Vaskoronarend lovagkeresztjének, a katonai érdemkeresztnek és a spanyol királyi érdemkereszt nagykeresztjének. Ez utóbbit XIII. Alfonz spanyol király budapesti tartózkodása alkalmával 1908-ban a mellette teljesített szolgálatai elismeréséül adományozta. 1908-ban Ö Felsége 40 évet meghaladó hűséges, valamint az 1859-es olasz hadjárat alkalmával az ellenség előtt teljesített kifogástalan katonai szolgálata elismeréséül, a magyar nemesek közé felvétetni érdemesnek tartván, részére Lőrincbányai előnévvel a magyar nemességet adományozta. Az előnevet annak idején a Lőrincbányai Pécs bányatelepi szénbánya területén volt birtoka után kapta. Nyugdíjaztatása alkalmával a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.

Nyugalomba vonulása után Abbáziában keresett gyógyulást, azonban előrehaladott nagyfokú érelmeszesedése és legyengült szervezete ellenállást már kifejteni nem tudott. 1911. július 14-én, 73 éves korában meghalt. Holttestét Pécsre szállították, ahova a vonat július 18-án reggel fél 8-kor érkezett. Temetése a pályaudvarról történt, teljes katonai pompával. A temetési szertartást Mándoky Sándor katonai lelkész végezte. A temetésre kivonult Keil 69. gyalogezredbeli őrnagy vezetésével a 69. és az 52. csász. és kir. gyalogezredek egy-egy fél díszzászlóalja zászlókkal, a 69. gyalogezred zenekara és a helyőrség tisztikara. A m. kir. darabont testőrséget Perczel Miksa, a testőrség őrmestere (századosi rang) testőraltisztek kíséretében képviselte. A temetésen részt vett a gyászoló család és a város intelligens társadalmának nagy része. A menet a vasúti sínek mellett vezető kis utcán áthaladt a Siklósi utcáig és onnan a köztemetőbe, ahol a koporsót újbóli beszentelés után saját sírboltjába helyeztette. A mauzóleumot még életében a Zsolnay gyár által tízezer korona költséggel építette.

Az engesztelő szentmiseáldozatot a darabont testőrség küldöttségének, a helyőrség tisztikarának, és nagyszámú gyászoló közönség részvételével július 19-én de. 10 órakor a Székesegyházban mutatták be. Halála alkalmával özvegyéhez és a családhoz részvéttáviratot intéztek: Montenuovo Alfréd herceg főudvarmester, a m. kir. főudvarmesteri hivatal, báró Fejérváry Géza m. kir. darabot testőrkapitány, Görgey Arthur az 1848. évi szabadságharc fővezére, Molináry táborszernagy, a csász. és kir. 1. sz. huszárezred tisztikara, a m. kir. darabont testőrség tisztikara, Visy László Dr. Pécs szabad királyi város főispánja és még számosan.

Littke József 1840-1902

A Ferenc József rend lovagja, a pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Pécs szabad királyi város törvényhatóságának tagja, pezsgő gyáros sz. Pécsett 1840. november 20-án. Tanulmányai befejezése után atyja üzletágazataiban tevékenykedett, majd 1861-ben az előbbiekben már említett társulati szerződés alapján az atyjától átvett borkereskedés vezetésében vett részt. Itt főleg a borkereskedés üzletkötéseit és az irodai teendőket irányította. János bátyjának a már vázolt okok miatt a társulatból történt kiválása után a borkereskedést atyja neve alatt tovább vezette, és a János bátyja által kezdeményezett pezsgőgyártást rövid megszakítással folytatta. Magáévá tette bátyja kezdeményezését, bölcs előrelátással megérezte a pezsgőgyártás kínálkozó rentabilitását mindannak ellenére, hogy a franciák által már régi idők óta folytatott egyedüli jó gyártási módszert még teljesen nem ismerte, mert Franciaországban töltött ideje alatt még nem volt módjában a gyártás mikéntjét teljesen elsajátítani.

Mégis sikerült a kezdet nehézségeit leküzdeni és később a francia gyártási módszert meghonosítani. Erre vonatkozólag és ennek mikénti alakulásáról a nagyatyjára vonatkozó részben már említést tettem.

Littke József:

Kitartó szorgalmával és törekvésével megalapította az ország első, és ma is legrégibb pezsgőgyárát. Gyártmányai kezdetben a francia pezsgők minőségét ugyan még nem érték el, de az 1880-as évek végén mint már fentebb vázoltam, a természetes szénsav előtérbe helyezésével, már igen. Neve ismertté válva, a Littke-féle pezsgő kezdett tért hódítani és ennek tulajdonítható, hogy az országban egymásután több pezsgőgyár is létesült. így többek között Prückler, Törley, Dietzl, Palugya, dr. Eszterházy, nem is szólva a legutóbbi időben létesült több kisebb vállalkozásról. Érdemesnek tartom e helyen megemlíteni, hogy gr. Széchényi István már az 1840-es években megpendítette és szóvá tette egy pezsgőgyár alapítását.

A felmerült konkurencia további tevékenységre serkentette és minden lehetőt elkövetett, hogy pezsgője minél nagyobb fogyasztást érjen el. Bécsben és Budapesten egy-egy főlerakatót létesített, részt vett sok kiállításon és így gyártmányai nemcsak a belföldi piacon, hanem a külföldön is ismertté váltak. Többek között Olaszországba sokat szállított. Bécsben a Kärtnerring 15. sz. alatt volt a fő lerakat, míg Budapesten a Dorottya u. 7. sz. alatt, majd a Hatvani (most Kossuth Lajos) utcában, míg jelenleg a Szép utcában, a 3. sz. alatt. A k. k. Landwirtschaftsgesellschaft 1870. évi grazi kiállításán ezüstérmet, az 1871. évi trieszti kiállításon szintén ezüstérmet, az 1874. évi londoni kiállításon nagy bronzérmet nyert. Az 1888. évi pécsi kiállítás alkalmával aranyéremmel és díszoklevéllel tüntették ki. A bécsi Land- és Forstwirtschaftliche kiállításon pavillonját 1890. május 23-án őfelsége is meglátogatta. Az 1891. évi zágrábi kiállításon díszoklevelet kapott. Az 1896. évi Milleneumi Kiállítás alkalmával aranyéremmel, míg az 1900. évi francia világkiállításon bronzéremmel tüntették ki.

Az 1880-as évek végén és az 1890 évek elején már jó magyar pezsgő került a piacra, éspedig még az akkori viszonyokhoz is mérten olcsó áron. Egy, az 1884-85 évekből származó és birtokomban lévő árjegyzék szerint 60 1/1 vagy 120 1/2 palackot tartalmazó láda vagy kosár pezsgő ára a következő: "Carte Nőire" 75 forint, "Blaha Lujza" 100 forint, "Crémant Rosé" 112 forint 50 krajczár.

A pezsgőgyártás Pécs város egyik nevezetessége lett. 1891-ben az újonnan restaurált, ill. részben újjáépített és bővített pécsi Székesegyház felszentelési ünnepe alkalmából a Pécsett tartózkodó I. Ferencz József király őfelsége június 22-én magas látogatásával a gyárat is kitüntette, amikor József nagybátyám kalauzolásával a pincéket és a gyártási folyamatot is megtekintette. Őfelsége kíséretében volt Frigyes főherceg, aki a családi házban volt elszállásolva. Az udvar részére nagyobb megrendelések történtek és a gyár az udvari szállítói címet kapta. Őfelsége látogatását a gyár vendégkönyvének első lapján sajátkezű aláírásával megörökítette. A pohár, amelyből őfelsége a gyár pezsgőjét megízlelte, és arról a legnagyobb dicséretes elismeréssel szólott, valamint a toll, mellyel nevét a vendégkönyvbe megörökítette, ma is a gyár őrizetében van.

Kép Ferenc József gyárlátogatásáról:

Igen nagy közéleti tevékenységet fejtett ki, úgy a városi ügyeken és a város fejlesztésében, mint a törvényhatósági bizottság tagja, mint pedig a politikai életben, mint pártelnök és igen sok társadalmi intézmény elnöke, a pécsi Nemzeti Kaszinó alelnöke, a pécsi Villamossági Rt. igazgatósági tagja, stb.

1902-ben bekövetkezet haláláig a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztségét töltötte be. A közéletben kifejtett munkálkodása alatt mindenkor a megalkuvást nem tűrő, szókimondó, becsületes és igazságos utat kereste. Közéleti tevékenysége és a kereskedelem, valamint az ipar fellendítése körül szerzett érdemei elismeréséül 1889-ben őfelsége a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki.

1864-ben megnősült, Dávid Ferenc gazdatiszt Berta leányát vette feleségül. Házasságából 5 fiú és 2 leány született: közülük Mihály nevű fia két éves korában a balicsi szőlő gazdasági udvarában a kacsaúsztatóba esett és halálát ott lelte. Négy fiát a gyár kötelékébe állította, de mint fiai életrajzából kitűnik, később csak Ernő és József fiai maradtak meg a gyárban. 

1890 április 8-án családi ház fényes kettős esküvő színhelye volt: Mariska leányát királydaróczi Dr. Daróczy Aladár főispáni titkár, később országgyűlési képviselő, Daróczy Tamás paksi főszolgabíró fia - Jenő fia pedig Aidinger János pécsi polgármester Riza nevű leányát vezette oltár elé. Ez alkalommal nagy lakodalmi vendégsereg gyűlt egybe és a fényes lakomát követő tánc a reggeli órákban ért véget.

Vendégszerető házában Pécs előkelő társadalmából igen sokan megfordultak, de a vidékről is. Szívesen látták őket, de szívesen is jöttek, mert a gondos és szeretetreméltó háziasszony nagy vendégszeretettel fogadta a vendégeket, akik az igen ízletes és elsőrendű konyhából a legjobb ellátásban részesültek.

Egyéniségét férfias akaraterő, energikus fellépés, jellemes úri magatartás jellemezte, vendégszerető házigazda, társaságban kedélyes és rokonszenves volt. Lobbanékony természete sokszor a végletekig kihozta nyugalmából és a gyár személyzetével szemben igen szigorú, általában azonban jószívű ember volt. Arra érdemes alkalmazottait mindenkor atyai szeretettel támogatta és felkarolta. Több alkalmazottja 30-40 évig állott a gyár szolgálatában.

Vagyonilag jól szituált, igen tekintélyes polgára volt szülővárosának. Édesatyja halálakor a Scitovszky téri családi házat, a szkókói szőlőt, a Littke-kaszárnyát és egy kőbányát örökölt. 1884-ben megvásárolta a bálicsi szőlőt (a mai állami szülészeti klinika). Itt nagy konyhakertet létesített, baromfiudvar, istálló és cselédségi lakóház egészítette ki a gazdaságot. Nagy kiterjedésű park tartozott a szőlőhöz, ami a nyári tartózkodást igen kellemessé tette. Az egyenletes tágas, nagy verandával ellátott villában a család egész nyáron át lakott.

Már 1901-ben betegeskedni kezdett, súlyos bélbántalmak támadták meg. Orvosi tanácsra 1902-ben Bécsbe ment, ahol a világhírű Nothnagel sebészprofesszor kezelte. Az operáció nem volt elkerülhető, de a műtét utáni napon sebláz lépett fel, majd a Bécs, Löw-féle szanatóriumban 1902. augusztus 12-én 62 éves korában meghalt

Holttestét Pécsre szállították és igen nagy részvét mellett augusztus 14-én a külvárosi temetőben a családi sírboltban helyezték nyugalomra. Földi maradványait később az új központi temetőben létesített családi sírboltban helyezték el.

A pécsi lapok elhunytát hosszú cikkekben közölték és tevékeny életét igen érzékelhetően méltatták.

 PS

A második Littke generáció első része itt látható.

Copyright Gelleri Emil, www.gelleri.de (Urheberrechtlich geschützt, Minden jog fenntartva)