Most hogy itt az ősz sok vadgombát látsz a piacon. Itt Amerikában, majdhogy sehol. Valahogy a vadgombákhoz az itteniek nem melegedtek fel annak ellenére, hogy rengeteg található a nagy erdőkben, a vadonban.
Újabban, valószínűleg a nemzetközi utazások hatására, jobb éttermekben olykor kapsz vadgombával ízesített ételeket, és néhány delikát zöldségboltban árulják is őket, méregdrágán. Itt a közelünkben 60 dolcsi kilója a rókagombának. Ez vesepecsenye árban van. Vargányát és kucsmagombát (az utóbbi tavasszal és kora nyáron terem) csak szárítottan vehetsz.
Pöffeteggombák:
Kiskoromban, a mi házunkban, a vadgomba be volt tiltva. Anyám nem engedte, mert szerinte veszélyes volt. Tényleg, minden évben talán még ma is, egypár ember meghalt gombamérgezésben. De sok barátom járt szüleivel gombát szedni, és volt is a Széll Kálmán téren egy Gomba Vizsgáló asztal, ahol ingyen megvizsgálták a zsákmányodat, és ha mérgeset találtak, az egészet kidobták. Ha meg piacon vetted, ott előtte megvizsgálták. De hiába, anyám túlzottan aggódott. Emlékszem, falun járván olykor láttam a rókagombát nagy asztalokon, a napon száradni.
Itt Kanadában, még a fiaink kicsik voltak, amikor egy Toronto környéki védett zöld területen kirándultunk és a gyerekek egy mezőn egy furcsa gömböt találtak. Kiderült gomba volt. Itt „giant puff ball”-nak hívják. Magyarul, óriás pöfeteggomba.
Rókagombák:
Hazavittük, felkerestem a lexikonban - internet előtti idők - és olvastam, hogy a pöfeteggombák nem mérgesek. Nosza, mutatom nejemnek, de evésre engedély nem jött. Végül is kidobtuk a gombát. De érdeklődésem felpezsdült, vettem egy könyvet az itteni gombákról.
Acadia National Park, Maine, USA:
Ezekben az időkben nyári vakációra az Atlanti óceánhoz jártunk. Maine államban egy Bar Harbour nevű helyen béreltünk egy vityillót. E mellett van az Acadia Nemzeti Park, egy környezetvédelmi terület, ahol sokat kirándultunk, ha nem strand idő volt. Itt is, de a tengerparti házunk mellett is az erdőben találtunk rókagombát, nagy mennyiségben. De nem szedtük. Feleség tilalma. Kagylót áshattunk, de a gombát ott kellett hagyni. Vérzett a szívem.
A tavasszal található kucsmagomba:
Egy séta alkalmával a parkban egy kis csoportra bukkantunk, akik gombával teli kosarakkal jöttek. Elbeszélgettünk velük. Orosz országból származó amerikaiak voltak. Mondták rengeteg a gomba, és senki sem szedi.
Hazajövésünk után szeptemberben, valahol olvastam, hogy a Torontói Gombász Egylet hétvégi kirándulásokat szervez. Nosza, bejelentkeztünk és tagok lettünk. Az Egylet minden hétvégén, szezonban, gombaszedő kirándulásokat szervezett. Mindig valahol a városban volt a találkozó, majd innen a túra vezetőjének a kocsiját kellett követni, aki egy közeli környezet védelmi területre, mindig másra, vezetett minket. A vezető tanult ember volt, legtöbbször egyetemi professzor, akik tényleg sokat tudtak az itteni gombákról.
Vargányák:
Az volt a módszer hogy papírzacskókat vittél, és a zacskókba egyfajta gombát szedtél. A túra végén találkoztunk, és a vezető megnézte mindenki gombáját és mondta mi az, és melyik ehető. Ez a feleséget is megnyugtatta és ettől kezdve mindenki nagy örömére meg tudtuk saját gombánkat főzni. A gyerekek, 7-9 évesek lehettek, imádtak gombászni menni, és a zsákmányt vacsorára megenni.
Az ehető Shaggy Mane, az idősebb gomba "eltintásodik":
A túrán megmutatták a mérges gombákat is, azokhoz nem volt szabad nyúlni. Ha egyfajta gomba ismeretlen, akkor azt nem szabad megenni. Itt Amerikában a légmérgesebb gomba a Gyilkos Galóca. Ez teljesen fehér gomba, még a spórája is. A másik, a Légyölő Galóca, sárgás pöttyökkel. Van még egypár más is, de a legveszélyesebb a Gyilkos, főleg azért mert a tünetek evés után csak jó pár óra elmúltával jelentkeznek, amire a tested már felszívta a mérget és ezért majdhogy lehetetlen azt kiűzni.
A leggyilkosabb gomba, a Gyilkos Galóca:
Tisztán látod, hogy a régi világban, a Borgiák idején ennek ismeretében milyen könnyű volt valakit eltenni láb alól. Meg talán ismered a viccet miszerint egy hölgy három férje gombamérgezésben hunyt el. Tragikusan. És a negyedik? Agyrázkódásban. Hogy-hogy? Nem akarta megenni a gombát!
A szintén mérges Légyölő Galóca:
A házunk Torontóban a belvároshoz közel volt, egy nagy temetőtől nem messze. A temetők itt olyan füves parkszerűek. Ilyenkor ősszel ott is rengeteg gomba nő. Egyfajtája, egy fehér torpedó alakú gomba, tömegesen tör fel a pázsitból. Itt úgy hívják, hogy „Shaggy Mane”. Fiatalon ez a gomba nagyon ízletes, ha már idős eltintásodik, és elég undorító. De megint csak a nejem nem volt hajlandó enni ha a temetőből jött, mert ugye ott halottak is vannak. Ki tudja… A parkokból eredő az OK volt.
A gombák királya, a Szarvasgomba, vagy Truffle:
Befejezem a gombák királyával, amire persze sosem vadásztunk, és amit nagyon ritkán ettünk. Ez a truffle, magyarul szarvasgomba. Kaviár árban árulják. A francia fekete, az olasz fehér. Magyarországon is nő. Kár hogy otthon ezt még nem ettem. Egyszer láttam egy nénit a Nagycsarnokban árulni. Ez a gomba a föld alatt van, bizonyos fák gyökereit kedveli. Jó szaglással rendelkező állattal, disznó vagy betanított kutya, keresik. A lelőhelyét nagy titokban tartják.
PS
A rövid videó a gomba vadászatról szól itt a környékünkön.
https://www.youtube.com/watch?v=ZIG00X8jNAU
Ez, truffle keresésről szól, Oregon államban, kutyával
https://www.youtube.com/watch?v=R6F0x5pQyUw
Ez meg az említett Acadia Nemzeti parkot mutatja be, Bar Harborral
