Kiskoromban, mint mondták, válogatós voltam. A rakott kelkáposzta volt a kedvencem, a sárgarépa főzeléket viszont utáltam.
Rakott kel:
Az 50-es évek nehéz idők voltak, de egyszer egy évben, születésnapomkor, anyám mindig elvitt az Apostol Sörözőbe vacsorázni. Nagy érvágás volt, nem volt sok pénzünk. Apám nem jött, ő kissé magának való ember volt, inkább olvasott otthon. Még ma is emlékszem anyám szokásos bölcs tanácsára az étteremben, bennem maradt a hosszú évek után is, „azt rendeljél, amit otthon nem kapsz”. Akkoriban ez vesevelőt, resztelt májat, szalontüdőt, halakat jelentett.
Diákkoromban a Műegyetemre hallgatója voltam. A menza borzasztó volt. De nem messze, át a Szabadság hídon, a Közgáznak viszont volt egy önkiszolgáló, nagyon jó étkezdéje. Felfedeztünk egypár jó és olcsó éttermet is. Ilyen volt pl. a Góbé a József körúton ahol bárányt és főleg birkát lehetett enni. A Berlin Sörözőben meg tatár bifszteket.
Szalontüdő:
Nyaranta sokat utaztam. Autóstoppal. Lengyelben volt pacal leves (flacski), Kelet Németben imádtam a városok főterén levő Rhatskellerekben a virslit vagy a heringet a jó sörhöz.
És akkor eljutottam nyugatra. Turista útlevéllel semmi pénzem nem maradt jó evésre, de maga az a kenyér és sajt, amit olcsón Franciaországban adtak ráébresztett arra, amit kissé több pénzzel élvezhettem volna. Olasz utam alatt Milánóban, egy cseh autóstoppos társaságában, bementünk egy állóbüfébe a Dóm téren, és csak úgy vaktában én egy lasagna-t rendeltem! Ah, az élvezet új világot nyitott bennem!
Lasagne:
Sok év telt el, elértem, hogy ma azt és ott eszem amit/ahol akarok. Új világ tárult ki. A japán sushi, a vietnámi pho, a francia cassulet, a skandináv, a brazil, a kínai konyhát mind megpróbáltam. Itt Észak Amerikában az emigránsok jóvoltából mindenfajta ételt megkóstolhatsz. Akarsz indonézt...talán belgát...netán perui cevichét? Az utóbbi nyers tengeri herkentyűk citromlében marinírozva. Isteni.
Cerviche
Mivel magam is főzök, otthon is re- kreálok egypárat. Jön húsvét, már örülök a jó báránysültnek, a sonkának kemény tojással. A legsikeresebb főztem a francia halleves, a bouillabaisse. Ezt karácsonyeste produkálom. Nem egyszerű étel.
Sült báránycomb:
Befejezem ódámat az egyik legegyszerűbb, de szerintem legnemesebb fogással, az osztrigával.
Kanadának nagyszerű osztrigái vannak, a Prince Edward szigetről. Ez az Atlanti Óceánnál van. Van osztriga a Csendes Óceánból is, ezek nagyobbak, húsosabbak. Fehér borral, ne-adj Isten pezsgővel ajánlom. A kagylókat fortélyos kinyitni, de megéri. Kis citromot facsarsz rá és be vele. Az íze az óceán sós ízére emlékeztet. Hogy lehet azt nem szeretni?
Osztrigák:
