Szerencsés vagyok, jártam Buenos Airesben. Már kilenc éve hogy ide látogattunk. A télből, Torontóból, 11 óra állandó déli irányú repülés után Buenos Airesben, nyárban, landoltunk. Az órát nem kellett átállítani. Először pár napot egy a római partnak megfelelő nyaraló-külvárosban töltöttünk. Erről már írtam egy posztot. Ezután négy napra betelepedtünk a nagyvárosba.

Nincsen jobb szó: nagyváros. Buenos Aires 3 milliós.

Előzőleg az első napra az interneten egy idegenvezetőt béreltünk. A hotel lobbijában várt. Egy fiatal történelem szakos egyetemista leány volt, aki nyáron így dolgozott. Egy bérelt kocsival és egy sofőrrel, 6 órán keresztül velünk volt. A nap végére bemutatta a város legérdekesebb részeit és elmagyarázta mi a „dörgés”, azaz hogy biztonság szempontjából mire kell vigyázni. Pl. csak a „rádiós” taxikba szabad beszállni.

Megmutatta a Plaza Mayo-t ahol (annak idején) hosszú éveken keresztül vártak a kétségbe esett anyák valami kis hírre az eltűnt gyermekeikről. Itt van ugyanis az elnöki palota és a nagy katedrális is. Megnéztük a Plaza Republica-t és a közelében levő Operát. A belvárost, a diplomata negyedet, az ismeretlen katona sírját és a Falklandi Háború emlékművét, meg a nagy parkokat.

A következő naptól kezdve sajátmagunk jártuk be a város érdekesebb negyedeit, barrios ahogy itt ezeket hívják. Az alábbi ezek rövid leírása.

Recoleta, egy jobb központi városrész ahol a hotelunk volt. Innen sok helyre gyalog tudtunk elsétálni az árnyas fákkal szegélyezett körutakon és kisebb utcákon. Többek között híres temetőbe. Itt vagy 6400 mauzóleum van. Mint egy szűken épített városban, térkép nélkül elveszhetsz. Ezt persze a bejáratnál ingyen kapsz, és saját lábadon bejárhatod a hírességek sírját. Legnevezetesebb ezek közül Éva Peron-é aki itt az Evita néven közismert.

Innen ajánlom, tolass el a közelben levő híres Buenos Aires-i nagy kávéházak egyikébe, a La Biela-ba. Itt nyitott meg 1850-ben. Ülj le egy asztalhoz kint a nagy gumifa árnyékában. Rendelj egy italt a tökéletesen fehérbe öltözött pincérek egyikétől. Nyújtsd ki a lábad, érezd magadat a múlt században. Nagyapád korában, valahol Budapesten, amikor a kávéházi élet divatos volt. Buenos Airesben még mindig az. Érdemes a Café Tortoni-be is el látogatni. Itt megnézheted Argentína nagy írójának, Jorge Luis Borges (1899-1986) asztalát.

Buenos Airesben a régi világ szokásaival számtalanszor találkozol. A jövedelem különbség lényeges, vannak akik nagyon jól élnek, mások nem, de ezeket itt nemigen látod.

Palermo városrész talán a legromantikusabb, ugyan sokan San Telmo-t tartják annak, amire majd később kitérek. Palermo mellett óriási parkok vannak, ahol napközben profik sétáltatják a jobb emberek kutyáit. Sok bohém művészetet kedvelő ember is lakik erre. Tele van hangulattal, jó, nem drága éttermekkel, ízléses butikokkal, borozókkal. Palermónak több része is van, Palermo Hollywood az argentin filmgyártás centruma, Palermo Soho ahol sok az étterem, a bár és az éjszakai élet zajlik.

La Boca városrészbe érdemes elmenni. Itt van a Boca Junior klub hatalmas foci stadionja, az argentin megfelelője a Ferencvárosnak. Az eredetileg olasz emigráns városrész Buenos Aires egyik legrégibb települése.

Utoljára említem, de elsőként érdemes meglátogatni a San Telmo negyedet. És kétszer kell oda elmenni, egyszer nappal a nagy bolhapiacot és az antik üzleteket megtekintendő, és késő este, hogy az egyik tangó bárban egy előadást megnézzél. Az előadás nem olcsó, előre foglalni kell. A mi bárunk egy kis romantikus téren volt, macskakő, gázlámpák, nagy élet. A műsorban szóló táncosok, híres énekesek szerepelnek megspékelve fiatal profi táncosokkal. Láthatod (úgy tűnik) Argentína legszebb nőit. És feleséged a legfessebb latin férfiakat. A párok egymás karjaiba simulnak. Tangót táncolnak. Estélyi ruhában, szmokingban. A tangó zenéje nagyon érzéki, a férfiak, fekete hajuk lesminkolva, vezetnek. A büszke senoríták meztelen válluk, tökéletes lábuk, simulnak, hajladoznak. Nincs itt semmi egyenlőség, a levegőben elemi az erotika. A műsor végén a leányok és fiuk szétszélednek és a közönséget táncra kérik. Ha szerencsés napod van, egy gyönyörű argentin leányt vihetsz táncba.

Mellesleg a tangót, az argentin táncot, a városban nappal is látod táncolni. Úgy tűnik mindenhol. A tereken, a metró megállóban, szól a zene, táncol a profi pár, csak nézed és a végén pár pesót fizetsz nekik. Úgyszintén vehetsz leckéket vagy csak elmehetsz a sok szomszéd tangó klub egyikébe táncolni. Ezeket a helyeket milongának hívják, argentin specialitás. Az itteniek élnek halnak a tangóért.

Befejezésül egy történet. Egy étterembe volt rezervációnk. Tudnivaló, ha valahova gyalog lehet elmenni, mondjuk 30 percen alul, mi nem taxizunk. Szóval olyan este tízkor, az argentinok a spanyolokhoz hasonlóan nagyon későn esznek, kiléptünk hotelunkból. A fényes nagykörútra. Rögvest egy sereg egész fiatal gyerek a cipődet akarja megtisztítani. De nem kellet. Követnek és dollárt kunyerálnak, de ez is megszűnik egy idő múlva. Nemsokára észreveszed, hogy az utcára kitett szemetet sokan turkálják. Néha egész családok. Megint egy idő múlva rájössz, hogy ezek az üvegeket és a fémet/plasztikot választják külön. Ezért gondolom pénzt kapnak. Szépen, profi módra dolgoznak, rendetlenséget nem hagynak. Itt nincs szükség különböző színű szemetes bödönre mint Kanadában, a szegények így elintézik.

Nosza, egy mellékutcába kell most mennünk. Ugyan nem a legjobban kivilágított, de biztonságos. Az elegáns bérházak előtt a házmesterek ülnek kis székeken és a nyári melegben és az utcán keresztül pletykálnak. Egész nap az ajtókat nyitogatták és annak bronzát fényesítették, most kikapcsolódnak. És azután még egy bal kanyar, majd egy kis tér. Megérkeztünk. Belépünk az étterembe, Ovideo-nak hívták. Dugig tele, van egypár család kis gyerekekkel is. Csillárok, fehér terítő, sürgő forgó pincérek zöld kötényben. Egy nagy asztalon a legjobb hideg meleg antipasti (előételek) választéka. Itt aztán csak a jólét dúl. Az argentin kaja, a grillezett marhahús, a vörösborok fenomenálisak. http://www.oviedoresto.com.ar/menu.php

És akkor jól eszel, iszol és a végén, mert már késő van, egy taxiba szállsz. És a taxiban elbeszélgetsz a vezetővel, aki (történetesen tud angolul) egy tanár, de mondja a fizetéséből nehezen tudja családját eltartani. És akkor hirtelen a rádióban egy csodálatos zene szól…olyan Verdis…megkérded mi az? Az argentin himnusz, mondja sofőrünk. Éjfél van, a himnuszt játsszák Argentínában. A hotelünkhöz érkeztünk, megállunk. A hotel portás már nem szolgálatos, de valaki kinyitja nekünk az ajtót…megismerem, azon kisfiúk egyike, aki cipőnket akarta tisztítani pár órája. Már rég ágyban lenne a helye. Szóval jár neki egypár peso. Mi megyünk aludni, de az élet nem áll meg Buenos Airesben.

https://www.youtube.com/watch?v=SnWO_8f-1O0

https://www.youtube.com/watch?v=lE3Hs4bsPhg

https://www.youtube.com/watch?v=qHNgJN-KUf8

http://utazasok.nolblog.huhttp://fressstart.blog.hu/media/image/2016-01-13/8270096/.

http://jelentes.nolblog.hu/archives/2012/12/15/Buenos_Aires_rundefinedmai_partja/