Az alábbi cikk a New York Timesban jelent meg, 2014 Szeptember 14.-én. A szerző, Joseph Berger a NYT városi riportere és a szerzője a következő könyvnek: "A kegyesek, a haszidok világa és harcuk Amerikával."
A cikket kissé lerövidítettem, a csupán new yorki vonatkozású, nevekkel teli paragrafusokat nem közöltem.
Generációkon keresztül az amerikai zsidók, és különösen a new yorki zsidók, jobbára lelkes liberálisnak voltak elkönyvelve.
A Kelet Európából bevándorló zsidók egy lényeges magvát alkották a kora 20. század haladóinak és szocialistáinak. 2012-ben a zsidóknak több mint 70%-a Obama elnökre szavazott, körülbelül úgy, mint a latin szavazók, és lelkesedésükön csupán az afro-amerikaik tettek túl.
De ez a liberális kép változáson megy keresztül.
Az UJA New Yorki Szövetségének 2012-ben késztett demográfia tanulmánya azt konstatálta, hogy New York város körzetében - ami az Egyesült Államok zsidó központja - a zsidó gyerekek 60%-a ortodox családban él, ami azt sugalmazza, hogy egy generáción belül a város 1 millió zsidójának a többségét ortodoxnak lehet minősíteni. Ezen gyerekeknek egy jelentős százaléka történetesen haszid, ez az a csoport, aminek meglepő szaporasága az ortodoxok növekedéséért felelős. (Hét-nyolc gyerek családonként az átlagos, és egy haszid hölgynek, Yitta Schwartznak, - kb. 2000 élő leszármazottja volt, amikor 2010-ben elhalálozott.)
Ha a jóval konzervatívabb haszidok és más ortodoxok álláspontját figyelembe vesszük olyan kérdésekben, mint az abortusz, a nők szerepe és a Közel Kelet politikája, ez a szaporodás áttranszformálja a New Yorkban megszokott zsidó profilt.
A legtöbb amerikai, beleértve a szekuláris zsidókat, alig tudnak valamit a haszidokról, és távol tartják magukat attól, amit anakronisztikus életmódnak tekintenek, ami hangsúlyozza az egyszerűséget és hagyományos ruházkodást, amit viselnek.
Ugyanakkor a haszidokat jobban meg kell érteni, nemcsak a számuk miatt, hanem, azért is, mert blokként szavaznak fő rabbijuk kívánságára, aki gyakran pragmatikusan határoz és nem ideológiai okokból kifolyólag.
A politikusok már felfigyeltek. A város és a megye felső hivatalai már szerződtettek haszid és más ortodox tanácsadókat, így ezeket a szavazatokat rámenősebben keresik, mint az árnyaltabb tradicionális zsidó szavazatokat.
Nemcsak politikai dolgokról beszélünk, a haszidok direkt segélyt keresnek a terjeszkedő jesiva (tradicionális iskola) hálózatukhoz, a diákok szállítására, komputer és más technológiára, úgyszintén könyvekre. És mint adófizetők, csökkenteni akarják a sok gyerekes családjaik tandíj költségét, ami költség szerintük az állami iskolákba járóaknál nem létezik.
A haszid iskolákban a fiúk nem részesülnek a tudományok, a matematika és történelem oktatásában, abban, amiket a többi amerikai készpénznek vesz. Néhány haszid iskolában, az ötödik osztály után a fiuknak megszűnik a világi tárgyak oktatása, másoknál, a nyolcadik után. Helyette a fiuk a Talmud 63 kötetére koncentrálnak, amik az ókori rabbik vitáit tartalmazzák a zsidó szokásokról, jogról és etikáról. (A lányokat nem bátorítják, hogy a Talmudot mélyen tanulmányozzák, és így ők több világi oktatásban részesülnek).
Ez az oktatási hiányosság, valószínűleg nem egyezik meg New York állam törvényével, ami a magán iskoláktól „egyenértékű oktatást” követel.
De ha egy haszid jesiva igazgatóját megkérdezed, el fogja magyarázni, hogy a diákok tanulnak, geometriát, miközben elemzik a Talmud referenciáit a Szent Templom építészetéről, vagy asztronómiát, amikor a Talmud érveit tanulmányozzák arról, hogy mikor van napfelkelte, amikor is a reggeli imát lehet kezdeni. A megye nem csapott le rájuk, és sokan azt hiszik, hogy nem csupán az alkotmány miatt, ami vallásszabadságot ír elő, de azért is, mert a haszidok egy komoly választói erőt képviselnek, amit a politikusok nem akarnak maguktól elidegeníteni.
A haszid hit mindent magába foglaló, előír majdnem minden emberi tevékenységet az evéstől az öltözködésen keresztül a szexig, és a parancsolatok vasba vannak öntve, és ezeket a hívők meglepően jól követik. A haszid hit 18. századbeli alapítói a hívőket lelkes imára és a parancsolatok - amiket micvóknak hívnak - követésére buzdították, és a mai haszidok ezeken még túl is tesznek. Jó pár éve egy szervezetük Borough Parkban, (Brooklynban), a zsinagóga alagsorában egy valóságos korházat állított fel, intravénás csöpögtetőkkel hogy az, aki gyenge és beteg táplálkozhasson jom kippur alatt anélkül, hogy a böjt rituáléját megszegné.
A haszidok a rebbe (a legfőbb, vagy vezér rabbi) tanácsa nélkül, nem házasodnak, nem kezdenek el szakmát tanulni, nem telepednek le egy szomszédságban, vagy nem vetik magukat egy műtét alá, avagy nem kezdenek mesterséges fogantatásba. Ultra ortodox rabbik megkövetelték, hogy a szexuális visszaélési ügyekben tanúskodók, ahhoz előzetes engedélyt kérjenek.
Samuel Heilman, aki szociológia professzor a New York City Egyetemén, tanulmányozta a haszidokat, és azt mondta, hogy a haszidok és a más ultra ortodoxok amint egyre politikailag befolyásosabbá vállnak és hatalomra jutnak a világi életben (mint például az megtörtént a Kelet Rampo, Rockland járás iskola igazgatói tanácsánál), úgy fognak elkerülhetetlenül összecsapásba kerülni az amerikai életmóddal.
„Önkormányzati hatalmi pozíciókban elkerülhetetlen a konfliktus a szomszédokkal olyan kérdésekben hogy mennyi menjen az oktatási költségvetésből a gyerkőcök buszozására vs. a nagyobb közösség szükségleteire” – mondta. „Nem szoktak hozzá ahhoz, hogy politikai hatalmuk van, és nem szoktak hozzá a politikai hatalom következményeihez. Még mindig egy harcra kész kisebbségnek érzik magukat”.
PS
A teljes eredeti cikk itt található.
A cikkel járó dia sorozat itt található.
Köszönet blogtársunknak aki fordításomat átfésülte.
