Az 56-os emlékmű egy szép helyen van, egy kis szigeten a Rideau folyón, közel a belvároshoz, mégis csendes nagy fákkal körülvéve.

A háttérben balra  Külügyminisztérium, jobbra egy épület ami a városhoz tartozik.

Egy Magyarországról jött vendég, Sziki Károly, egri szinművész, Ady verset mond.

A VIP-k. Középen a virággal, a Charge d' Affairs, ballra a nagykövet, jobbra a felesége.

Ma érkeztünk ide, ezért kissé késve küldöm a jokivánságokat.

Mindenkinek.

Itt dög meleg van.

Más:

Mivel ennek a blognak sajnos lassan vége van, meg szertném minden olvasomat hivni ismerösömnek a Facebookon.

Csak keressetek meg, Steven Littke, (nem Steve Littke), Ottawábol. Már van közületek vagy 10 barátom. Csak jelezd mi volt a nicked, hogy tudjam kiröl van szo.

Mégegyszer mindenkinek sok szerencsét kivánok az uj évben, és remélem hogy valahol a netten, vagy MO.-n (két évente hazajárok), találkozunk.

Én az ilyen ismeretségeket és barátságokat nagyra becsülöm.

A mai világban nem csak a nők azok, akikről azt mondják: sosem lehetnek elég gazdagok, vagy soványok. Majdnem ugyanezt mondhatjuk a felhőkarcolókról is, legalábbis a legújabb luxus lakótorony változataikról, amik manapság New Yorkban épülnek.

Itt az ideje, hogy a kedves olvasók valami pozitív történetet olvassanak ezen a bloggon a kapitalizmusról. Itt az ideje beismerni, hogy az értéket képes létrehozni és munkát képes adni, olyat ami azelőtt nem létezett.

Igen megbolondultak, akár hiszed, akár nem. Egy kertes házból, ahol akármikor csak akartam, kirohanhattam a kertbe pisilni, egy magas házba költöztek.

Képtelenség kiismerni az embereket, mi késztette őket erre?

Ugyan vannak más kutyák is ebben a házban, és macskákat még hál Istennek nem láttam, az épületben pisilni sehova sem szabad, úgyhogy, hidd el nekem, majdhogy semmi szag sincsen.

És a postás sem tudom, hogyan jut ide be, képtelenség megugatni!

Naponta háromszor kimegyünk, és sétálunk, mert nekem ahhoz, hogy dolgaimat elvégezzem a szagok, szükségesek.

Szóval reggel hatkor, úgy, mint a házban is, felkeltem a dadámat, morogva nadrágot húz, kabátot vesz, és lemegyünk a lifttel, a ház elé egy kis pisilésre, vagy másra.

Ad nekem reggelit, és visszafekszünk az ágyba.

A második sétám délben 11 fele van. Ez nagyobb, sétálunk vagy 20 percet egy parkszerű sétányon. Nekem helyeim vannak, ahova vizelnem kell, esetenként csak kicsit, mert sok helyem van. Találkozunk más kutyákkal is, de én kevés kivétellel utcán nem ismerkedek. Ezeket még nem ismerem, mit örvenkednek?

Ezután másodszor is eszek, majd sziesztázok. Az új lakásban egyetlen jó, hogy napos. A karosszékben, a napon nagyon szeretek szundikálni.

Este megint megyünk sétálni.

Az egyik portás meg akar velem ismerkedni. Amikor a sétáról visszaérünk, mindig vár, és finom kutya kekszet ad. Így akar barátkozni. De csak várjon a sorára, el fog tartani egy ideig, míg meg fogok benne bízni.

Ha valaki jön itt is megugatom, csitíthatnak, hogy a szomszéd panaszkodni fog…kit érdekel? Házőrző kutya vagyok, ízig, vérig. OK most csak lakásvédő…

Üdvözlettel Fly, tacskó, eredetileg a második utcából. Köztünk maradjon, a szagok ott jobbak voltak…

Elhatároztam, hogy a világ 10 nagyvárosából, kiválasztok nem több mint két sétát, városonként, és egy posztban, ebben, röviden bemutatom őket. A séták a város utcáin lesznek, nem a parkokban. Nyugodtan nevezzél utcagyereknek.

Szeretek új dolgokat kipróbálni. Pénteken elmentem vásárolni. A város legjobb élelmiszer boltja, egy amerikai, minőségi üzlethálózat itteni egyetlen üzlete, pont mellettünk van. A neve Whole Foods. Nem a legolcsóbb, de a minőség elsőrangú.

Itt egyszer jártunk. Van annak már húsz éve is. Egy kora tavasszal, ami itt ahol élünk még télnek tűnik, elhatároztuk, hogy elrepülünk. Egy hétre. A gyerekek még otthon voltak, de már elég nagyok ahhoz, hogy felügyelet nélkül lehetett őket hagyni, és a teendők után tudtak nézni, ami kimerült kutya sétáltatásával, és a kutya és a macska etetésével. Na meg a szemetet is ki kellet csütörtökön a ház elé vinni, de azt elfelejtették.

Nem tudom mi a véleményed, de én úgy érzem, a legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik, mondjuk, a tízen évek eleje és a 30. évünk között.

A világon sokszor a legelemibb dolgok azok, amik a legfontosabbak, amik élvezetet nyújtanak, ami nélkül nem élhetünk. A kenyér ide tartozik, és elhatároztam, hogy egy posztot szentelek neki.