elso

ujrakezdek

ujrakezdek

A tél örömei

1970. január 01. - littke

Tudom tudom elege van már mindenkinek a télből. Mielőtt kiszaladunk belőle, és tudván hogy Magyarországon a tavasz jóval előbb köszönt be, (még emlékszem hogy a Március 15. ünnepélyekre rövid nadrágban mentünk elemiben), gondoltam írok egy “dicsérő” posztot a télről. Komolyan. 
Ha Kanadában élsz jobb ha szereted a telet, Vancouver környéket kivéve ez jóval keményebb mint Magyarországon volt. 
Bevezetőnek a hó November végén jön és Áprilisig nemigen tűnik el. Megjegyzem itt tavasz majd hogy nincsen. Májusban úgy nagy hirtelen nyárba vágunk át. Ez aztán (itt ahol élek) ugyanolyan meleg mint Budapesten volt. Az ősz az csodás, nem esős.
Na mondjuk nekem egy egyhónapos tél a 4 hónapos helyett untig elég lenne, de nem adatott. Mit lehet csinálni?
 

Síelni, korcsolyázni. 
Már kisfiú koromban mentünk a budai hegyekbe síelni, szüleim síjét használván, fogassal fel, a Zugligetből haza. A lejtők  (Normafa, Egyetemi) nem voltak művelve, nem volt felvonó, a háború előtti sík primitívek voltak, de sok ember csinálta, nagy élvezet volt. 
Kanadába érkezvén rögvest vettünk síket. Még ezek az első legolcsóbb sík is annyira jobbak voltak mint az otthoniak, nem beszélve hogy a lejtőket boronáljak, havat csinálnak ha nem esik, nincsen jeges rész…szóval előszörre úgy tűnt hogy máról holnapra sokkal jobban síelünk mint azt gondoltuk. 

Jöttek a gyerekek, a téli hétvégeken rutin lett hogy egyik nap síelni mentünk. Reggel ment a négy sí a VW hátára, ebéd pakolva, a másfél óra auto utat követte az  egésznapos síelés, majd irány haza. A tavaszi iskola szünetekben a 6 órányira levő Montreál utáni nagyobb hegyekbe mentünk, vagy Vermont államába egy hetes sí vakációkra. Ezek amolyan Alacsony Tátra méretűek. 
Csak jóval később jutottunk el Whistlerbe síelni, Vancouverhez van közel de fent a Sziklás hegységben. Rengeteg hó esik itt mert közel van a Csendes Óceánhoz és nincsn túl hideg se. Itt volt nemrégen a téli Olimpia. Fiatalabb fiam Hong Kongból jött át családostul síelni és itt találkoztunk. Két hétre egy 2 hálószobás lakást béreltünk közel a gondolához. Itt komoly síelés megy, alpesi kondíciók, “vége nincsen” lejtők olyan meredekek amit csak akarsz. 
Nincsen jobb érzés mint egy ilyen lejtőn elindulni, meglovallni a gravitációt, érezni hogy kontrolálod, és a lejtő csak nem szűnik meg. Még, még és még…meg kell állni mert elfáradtál feleúton csak a lesiklásba! Ilyen high-t csak az autóversenyzés adhat, más sport nem! 

De adaptáltunk itt egy másik téli sportot is, otthon kevesen csinálták, a sífutást. Ezt még nagyon nagy hidegben is lehet csinálni, mert az egész tested mozog és meleget generálsz. Nem úgy mint a lesiklásnál ahol ha nagyon hideg van a felvonón ülvén megfagysz. Másik előnye hogy ezt ingyen csinálhatod. Van itt sok természetvédelmi terület, kihajtasz, fél óra alatt ott vagy, aztán rajta, síelsz egy óráig majd vissza haza kis grappa vagy aquavit jól esik utána. Még maratonokra is jártam, ezeken 40 km-t is síeltem. Az út a legszebb téli kanadai tájakon vezet át, befagyott tavak, erdők, hóborította földek, közel a parasztok házaihoz az udvarukon át az istálló mellet megy az ösvény ahol a jószág gőzölög…úgy érzed mintha mesebeli fehér földön járnál…. 
 
Na az utolsó öröm a korcsolyázás. Bár annyira sosem voltam jó hogy hokizzam sokat korcsolyázunk. Itt Ottawában nagyon közel lakunk a Rideau csatornához amit télre a város egy hosszú korcsolya pályává alakít. 5.5 km egy irányban, öt perc séta házunktól. Hétvégeken lemegyünk, feltesszük a korit egy padon, a cipőt ott hagyjuk aztán csak megyünk, az emberek százával, valami nagyszerű látvány. 

Backcombe gleccser

Egy pár nap San Franciscóban

Májustól a nagyobbik fiam San Franciscóba költözött, csak most tudtam szabadságot kivenni hogy meglátogassuk. Ez egy 7 órás repűlö út, de persze egy átszállással jóval több. Kissebbik fiam is "átugrott", ő Hong Kongban él, egy 10 órás non stop út. Szóval családi összejövetel volt lett belölle a javából, annak minden örömével és veszélyével...nemszabad az ő dolgaikba beleszóllni!!!

Jártunk már velük SF-ban vakáción kb 25 éve. Én plusz munkám folyamán egypárszor. Egy isteni klímával megáldott város, nyáron napos friss hűs, télen nem hideg...fagy sosincs...lenne is balhé a meredek utcáin (némely haladó sípályának beillő meredekségű, legmeredekebb 37%!

A nyugaton éllő emberek nyugisabbak, itt keleten nagyobb a stress, a hajsza legalább is látszatra. A hajléktalanok szeretik SF-t  és itt az emberek jobban eltűrik öket.

Nade elég a szövegből felteszek egypár képet. Állitólag ha rákattintotok megnagyobbodik és a leírasom is látható lesz. Nemvagyok nagy mestere a képek feltöltésének reméllem OK.

Tipikus utca, a kábel villamos az utca tetején látható

 Ez egy tipikus utca, a kábel villamos az utca tetején látható.

 

 

 

 

 

 

Na erről a szigetről mindenki hallott, az Alkatráz, ami börtön volt.Erről a szigetről mindenki hallott, az Alkatráz börtön (most muzeum) van rajta.

 

 

 

 

 Balra egy kép a híres Golden Gate hídról, ködben ahogy gyakran található.

 

 

 

 

 

 Az olasz negyed, amit North Beachnek hívnak, a Cafee Trieste látható ahol Jack Keruac szokott anno üldögélni.Alul az olasz negyedben a sarok a Caffé Trieste-tel ahol anno Jack Keruac (az Úton könyv szerzője) szokott barátaival inni.

 

Egy vakacio Maine-ben

Mivel nincsen magyar klaviaturam csak kepeket teszek fel.

Igertem Lordnak hogy kuldok kepeket, tan igy a legegyszerubb.

A villa amit bereltunk

A villa amit bereltunk.

A legkozelebbi telepules Georgetown Maine.

 

 

 

 

 

 

 

A tengerpart. Kis szigetek, sok a homar.

 

 

 

 

 

 Latkep a mollorol

 

A menu a kifozdeben a mollon

 

A menu a kifozdeben a mollon

 

 

 

 

 

 

Apaly a villank alatt

Apaly, a villank alatt

 

 

 

 

 

Kutya történet

Fly Fly a nevem. A gazdám megkért vakkantsak nektek már magamról, hogyan élek ebben a házban itt Kanadában. Küldök képet is. Sosem lehet tudni...ha megfelelő nőstény kutyát ismertek... nem lehet nagyon magas...mutassátok már meg neki, mert én mindig keresek párt! A gazdáim ígérték, de nem bizok bennük.... Nagyon nehéz itt találni, pedig mindenkit megszagolok! De ebben a fránya országban majdnem minden kutyát megfixálnak … én pedig igenis fiú maradtam, a gazdám megvédett, mondta nem hajlandó pénzt fizetni hogy levágják ...amit magának nem akar a kutyájával se tegyék.

Szóval fekete standard méretü hosszúszőrű tacskó vagyok, öt éves. Négy éve élek ebben a házban. Itt feldolgoztam magamat, ma már több állásom is van:

1                    Ébresztő: reggel 6-kor, felkeltem gazdámat és kell velem sétálni menni.

2                    Házörző: aki az ajtóhoz jön és csöngetni mer, de mégcsak a ház elött is ólálkodik, hát jól  megugatom...

3                    Üdvözlő: ha a gazdáim hazajönnek kapnak csókokat, nagy az örömködés.

4                    Bohóc: Vannak trükkjeim. A legegyszerűbb ha beülök frissen elhagyott karosszékükbe, és amikor visszajönnek, dacosan szemükbe nézek...

Fizetésem mindezért? Koszt és kvártéj…Köztünk legyen mondva, gazdáim jó emberek, de a koszt lehetne több is!!!…Mert jó az étvágyam és nem vagyok válogatós. És persze has-vakarás, ez a prémium ezt nagyon szeretem. Fültő vakarás az OK de has-vakarás az az igazi. Ezt naponta többször kell mert nekem több állásom is van!

Futólag megemlítem hogy van egy macska is a házban…Nem szeretek erről beszélni....macskák felesleges állatok érthetelen miért tartják? Már többször is próbálkoztam barátkozni/udvarolni neki de csak hisszeg! Éles karmai vannak, el is kerülöm. Régebbem még fogott egeret (de inkább kismadarat) most már öregszik és nyugalomba vonult….de képes a legjobb foteleket elfoglalni!

Sétálni megyek naponta kétszer…Nap mint nap idegenek megállnak “milyen jóképű kis kutya”, mondják… “megsimogathatom” kérdik? Hát én csak eltűröm, de keresztül nézek rajtuk mit képzelnek ezek az idegenek? Némelyik tudatlan kérdi “puppy”?! Felnőtt kutya vagyok! Hogy mik vannak!

Városi kutya vagyok, sétalni pórázon megyek, de van egy kis kert a házunk mögött oda sokszor kimegyek mókusokat kergetni...

Két nyelven is beszélek, angolul és magyarul. Értem séta/séta=walkie/walkie; car ride= autóval megyünk! Autóval menni nagyon szeretek a hátsó ülés az enyém, az ablakot (két oldalon) le kell hajtani hogy ki tudjak nézni! Jó megvetően lenézem a gyalogosokat mert kocsiban ülni jobb!

Még befejezőül kérdezhetitek miért hivnak Fly-nak? Ez ugyanis angolul legyet, avagy repülni-t jelent, nem szokásos kutya név.

Talán emlékeztek a régi (1985) filmre « Back to the Future » ahol a főszereplő fiú, Marty McFly (Michal J Fox) ide oda utazik a jövőbe/múltba. Innen ered. Amikor én fogamzottam akkor már az én papám nem élt! Ő hires kutya volt és hát a szemenjét lefagyasztották hogy lehessen kölke azután is miután megdöglött! Szóval eredetileg McFly-nak hívtak de a Mc idővel elmaradt. Nna most mindent tudtok.

Vasárnap, Május 6, 2012.

Megint elmúlt egy vasárnap. Szokásos. Reggel 6-kor kelt fel a kutya, kimegyünk az utcára egy kis sétára, tök üres, visszajövünk macskástól (aki ejtszaka kinnt csavargott). Adok reggelit nekik, mivel hétvége van visszafekszem az ágyba szundizni 9-ig.

Utána villás reggeli, olvassuk a New York Times- ot, én meg nézem a két politikai (befolyásos) műsort: Face the Nation és Meet the Press. Ezek egyszerre 10:30 kor kezdődnek, de az utóbbi egy órás az elöbbi fél óras. Az elnökhelyettes Joe Binden volt az egyiken, Newt Ginrich visszavonult republikánus jelölt a másikon, többek között. Föleg a választásokról volt szó.

Feleség a Facebookon legalábbis a laptop-ján ügyködik.

Itt az ideje kutyával sétálni.  Szép tavaszi nap van, elhajtunk az Arboratumba, 10 perc kocsival, el a Tulipán Fesztivál mellett ahol már nagy tömeg volt a Hollandiából kapott tulipánok virágoztak. De ott lehetetlen parkolni és tilos kutyával sétálni.

Az Arborétumban sok kutya volt, a mienk nem túl barátságos. Meleg kezdett lenni, a hasáig belement a Rideau kanális vizébe, jó hideg lehetett. Fly egy hosszúszörű tacskó, nagyon jóképű, sokan dicsérik de ő nemigen veszi ezeket tudomásul.

Vissza haza, kis ablaktisztítás, egy sör, szendvicsek gorgonzolával, nej fehér bor, majd ő el a kőtő csoportjába, állitólag nekem is lesz egy mellény, de már hónapok óta mondja...

A vacsorát én készítem: resztel máj (borjúmájból) rizs, saláta, argentin bor: malbec.

Hétvégeken álltalában bérelek két filmet, közelünkben van egy kölcsönző ahol a tulaj nagyon ért hozzá és sok európai (felíratos) filmje is van...az itteniek meg nem néznének feliratos filmet. Csak bemegyek, már ismer, kérdem mit ajánl? Ma este a Margaret Thatcher-ről szólló filmet nézzük, Meryl Streep kapott Oscar díjjat érte. A tegnapi film egy kém film volt: Tinker, Taylor, Soldier, Spy....hazudnák ha azt mondanám hogy mindent megértettem...

Este 9 kor felhívom szokásom szerint időssebbik fiamat (ott este 6 óra van) Ő most San Franciscóban él. A másik Hong Kongban van, vele Skypolni szoktunk hogy az unokát is lássuk, (neve Bianca majdnem 3 éves)  amikor nekik megfelelő. Ilyenkor ott hétfő reggel van.

Hát ez volt. Semmi különleges. Holnap új hét kezdödik.

Mellékelem a tegnap este készített fényképet, nagy telihold volt állitólag 14%-al nagyobb volt mint normálisan. Na tessék...

Húsvét New Yorkban, 2012

Ottawától New York városa kb 700 km-re van (egy Bp-Berlin távolság) de nincs vonat avagy busz.... szóval vagy repülsz, vagy 8 órát vezetsz. Mivel az utóbbi lényegesen olcsóbb, kocsival mentünk. Lakhelyűnktől határ 100 km-re van, a Szent Lörinc folyó. Több átkelőhely (mind nagy híd) is van. Mi egy kissé félreesőbb határállomáson mentünk át a tömeget elkerülendő.  Nagy Péntek Kanadában ünnep  és sokan mennek ilyenkor főleg vásárolni k0zeli városkákba.

A határon (útlevél kell 9/11 óta) a következő kérdésekre kell tipikusan válaszolni: Honnan jössz?....hová mégy?... miért? ...Hol fogsz megszállni?...Van rezervációd? mutasd...Hol születtél?...mit viszel be?.... kattintsad nyitottra a csomagtatót....jó utat! 

 

Több mint 40 éve élünk Kanadában és New Yorkba legalább 10-szer voltunk, egyik fiam ott dolgozott de most a vállalatja elköltözött San Franciscoba és ő is ott van Április elejétől. Imádjuk a várost. Szóval (kerül amibe kerül) hotelt foglaltam a Chelsea negyedben.

Kora este fél hat fele érkeztünk. Először átvergődtünk a Hudson folyón (Geoge Washington híd) majd a csúcs forgalomban a folyó mellett hajtottunk, hol a gyönyörű A Flartion epulet a Madison teren, 1902-ben epitettek, ma muemlek.bérházakat csodállván a baloldalon (Riverside drive), hol a pimasz tolakodó helybélieket átkozván amig nagynehezen elérkeztünk a W 26. utcához. A hotelunk a 7. avenuenál volt. Bejelentkeztünk. Vittem a kocsit parkolni, ha ök parkolják (valet parking) 50 dolcsi naponta, ha én csak (!) 40. A földalatti parkoló lefutója tele volt kocsikkal, az ügyeletes csak rázta a fejét, nincs hely mondja csak valet... vigyem vissza a portára. No én nem először vagyok NY-ban, szemébe néztem majd benyúltam a zsebembe, kihalásztam egy ötöst, rögtön lett hely. A pénzt azt szeretik, erre ment ki az egész. Át kellett neki adni a kulcsot, mondtam hétfőn jövünk reggel 10 órakkor. Ehhez hozza kell szokni, Manhattenben a parkolókban kétszer annyi kocsit tárolnak mint amire az tervezve volt.

Az alábbi kép a kilátás az ablakunkból, tipikus New Yorki látkép...nincs túl sok zöld.

Volt idönk kis pihenésre majd egy fél órás séta után (a 7. avenuen), megérkeztünk Greenwich Village-be, egy Le Gigot nevű francia étterembe ahol rezervációnk volt este 9 órai kezdettel. Lévén Nagy Péntek halat rendeltünk én egy bouillabaiset, a nejem egy rák rizottót. Kis hely volt és dugig tele. Érdekességkent megemlítem, a mellettünk levő asztalnál egy fiatalabb pár ült, a fiú spanyol származásúnak tünt, a leány amerikai, nagy szőke haj és bunda jackie, de látszott hogy valamikor fiú volt...

Washindton Square, kiskutyak szaladoja. Nagykutyaknak kulon van.Másnap szombaton elgyalogoltunk a Soho (South of Houston St) negyedbe ahol feleségem gyapjú fonalat akart venni egy fene híres boltban. Én ezalatt (gyapjú bolt nemigen köt le) megnéztem egy kissebb szobaberendezesi boltot és egy hires gitárokat áruló boltot, ugyhivják hogy Rudy. Micsoda gitárok! Ahhh. Hazafelemenet elsétáltunk a Washington Square-re ami szerintem a világ legérdekesebb nyilvános tere. Nem lehet unatkozni, nézzed a sok akrobatát, turistát, gospel énekeseket, diákokat, kutya sétáltatóakat....

Husvét vasárnap elgyalogoltunk a hires St Patrick katedrálisba, tele volt, éppen az evangélikum olvasására érkeztünk. Templom után taxiba ültünk és elmentünk megnézni a Frick Collectiont, (a 5 avenue es 70 E utcánál van) tele hires festőktöl származó képekkel amit az Frick nevű acélmágnás gyüjtött az 1900-as évek elején. A muzeum az ő "házából" lett kreálva. Vasárnap ingyen be lehet menni.

Nagy az elet a perui Yerma Buenaban, a koktelokra vezetheto vissza.

Innen egy késői ebédre mentünk megint vissza a Village-be, egy Perui étterembe amit ugy hivnak hogy Yerma Buena. Szerencse hogy volt reservációnk, különben be nem fértünk volna be. A délamerikai koktélok "special"-en voltak: 15 dollárért, (a rendléstől egy órán keresztül) annyit ihattál amennyit akartál... szóval mi ittunk három Brazil Bellinit (pezsgő+brazil rum, friss narancs és passionfruit lé). Mivel normálisan egy koktél egy tizesbe kerül ez nem rossz ár...többen felfedezték, és a hangulat az persze garantált volt. Én egy perui hallevest ettem, a leve nagyon hasonlított a magyar halászléhez, kissé paprikás, de volt benne két rák, kagylók, egy buggyantott tojás és sajt is.

Seta Greenwich Villageben, viragzo fak es a kis kertekben nyoma annak hogy a nyuszi is jart ott!Ebéd és három koktél után jól esett kicsit sétálni a Village girbe gurba uccácskáin, napsütés és virágzó fák  ... nyoma volt hogy egypár helyen már a nyuszi is járt és itt-ott egypár tojást is hagyott.

Hétfőn kiváltottuk a kocsit, nagy megkönnyebbülésünkre nem volt rajta semmi karcolás, és mint utolsó "aktus" végighajtottunk (észak irányában) a Broadway-en. El a Times Square mellett, majd át a  Columbus Circle-en... utána a Lincoln Center mellett. A 80.-ik utcánál pakoltam bementünk a Zabar-hoz egy cappuchinóra és kisrongyost enni utána egypár jó cuccot a boltjában venni: gravlax, dzsemmek, thai leves, német kenyér, spanyol sonka, száritott gombák és paradicsomok.

Mig idejövet az Adidondrák hegységtöl keletre jöttünk, másfele vezettünk haza: a Catskill hegyeken keresztül és az Adidondráktol nyugatra. Ez az út ugyanannyi időbe tellett.

Kubából jöttem, mesterségük címere kommunizmus...még mindig.

Kubában töltöttünk tíz napot. Én inkább síelni mentem volna, de a nej szeret hidegböl meleg helyre menni az utobbi idökben szoval "feláldoztam" magamat én is. A tíz napból ötöt Havannában, majd a többit egy bérelt kocsival Trinidadban, Cienfuegosban és Varaderóban.

Megérkezvén az az érzése az embernek mintha a 60-as évek elejébe repült volna vissza. Kubában minden állami tulajdonban van, kivétel egypár gebinens étterem és egypáran megbulizták hogy szobát béreltehetnek turistáknak.

Mintha Castro jövetelével, de feltétlenül a szovjetek lelépésével, a pénz ami az épületek, utak karbantartása kellene "felszáradt" volna és ennyi idö mulva az állaptok karasztófálissá válltak: düledező életveszélyes bérházak, utak tele lyukakkal.

 Havanna pedig jobb időket látott. Rengeteg nívós épület van, sok klasszicista stílusban, mig a kertvárosokban, például Miramarban, art deco stílusban épült.
Kocsit vezetni nagy kaland. Az utcanevek, a "régi város" kivételével, nincsenek jelezve... az országutak jelzése hol van de legtöbbször nincsen. Sebaj van millió autostoppos akik segítenek, csak kell vigyázni mert többször csak sumákolnak és légkondicionált kocsiban szeretnének utazni...az ő uticéljukhoz, nem oda ahova teneken kellene.

Hogy pozitívumot is írjak, a bűnözés alacsony, az emberek egy elemi szinvonalon el vannak látva és ingyenes az egészségügy és az oktatás. Van jegyrendszer, senki sem éhezik, de persze az egy személyre eső havi hús adag kb. annyi lehet amennyít egy északamerikai egy hétvégen megeszik. Az országban két valuta van: a peso és a "konvetibilis peso" Ez az utóbbi az igazi pénz, ezt csak valutáért lehet venni. A konvertibilis pesoval az összes "luxus" dolgokat elméletileg meg lehet venni. Egy kicsit olyan mint MO-on annakidején az IKKA volt. De persze ezeket a valuta boltokat is az állam látja el, gondolom állami terv szerint. Egy szó mint száz mikor ott jártunk (mult héten) éppen nagy hiány volt szappanyban, nem beszélve hogy bébi pipere dolgokat és nöi illatszereket nameg sampót nem lehetett egész Kubában kapni.

Trinidad utcaképBallra a kép Trinidadban készült. Ez kb 300 km-re van Havannától nyugatra és egy UNESCO World Heritage város. Girbe görbe utcák nagyon bájosak. Itt három éjszakát töltöttünk. A város legjobb (és egyetlen) hoteljában volt rezervációnk, a spanyolok építették (Iberostár)... luxus nívon van, csak 34 szoba és szezonban (most) nehéz bejutni. Egy éjtszaka annyiba került mint a kubaiak 3/4 évi átlag fizetése...a kubaiak 30 dollárt keresnek havonta.

Itt megjegyzem hogy Visa-t sehol nem fogadnak el szóval ha a hotelednek nincsen széfje, (itt volt), az összes pénzedet magadnál kell hogy tartsad...ami egy óriási összeg kubai szemmel nézve. Én mindig több zsebben tatottam, hogy fizetéskor a pénz elöszedése és a mennyisége szív atakot (és más maliciozus gondolatot) ne okozzon a pincéreknek...

Trinidadban első este étterembe menés elött beültünk egy ehte kubai kocsmába. Rendeltünk egy mojitot. Szombat volt, a bejzli tele kubaiakkal, alsóingben söröztek imádnak traccsolni. Mivel már nem volt több hely egy öreg nénike megkérte hogy hadd üljön az asztalunkhoz (engedély megadva). Pénzt spórolás céljából hozta saját piáját (OK a vendéglőssel, mindenki ismerte és állami vendéglő). Egyik kezében egy félig tele fehér rummos üveg, a másikban egy kubai kola konzerv...coca colát nem árulnak...Jól eltársalogtunk...kézzel lábbal... mert mi nem beszélünk spanyolul és ő nem angolul.

 A tengerpart Varaderoban

Az utolsó két éjtszakát Varaderóban töltöttük ami egyike volt a számtalan "all inclusive" rezortoknak. A túristák 99%-a az ilyen fajta utazást választja, minden kaja és pia benne van. Álltalában egy hétre jönnek, és garantáltan kapnak egy hét nyarat ami jól esik a kanadai/európai tél helyett. Kubából persze semmit nem látnak, de már reggel 9-töl vehetnek tripple rummot a feketekávéjukhoz, és a büfféken pocijukat egész nap töltögethetik. Nekünk az a másfél nap elég volt ebböl...tagadhatatlan a tenger szép.

Szóval jól éreztük magunkat Kubában ,és reméllem hogy lassan a Castrók elöregedésével a rendszer megváltozik, mert nagyot kell fejlödniük, nagy válltozás lesz.

Cikk a kanadai Globe and Mailben a magyar helyzetről

Nem emlékszem mikor volt utoljára, talán Orbán megválasztásakor hogy a Globe and Mail, az itteni legbefolyásossabb ujság külön cikket szentelt vona a magyar helyzetnek.

Itt a cikk angolul és alatta a link:

Breakingviews

Hungary headed the wrong way

Reuters Breakingviews

A year ago the European Union sat in unease as Hungary took over its rotating six-month presidency term. Viktor Orban, the country’s prime minister, was already starting to make good on the populist promises that had given his party a two-third parliamentary majority. He was taxing foreign companies, threatening banks and silencing the media with a law making “lack of objectivity” an offence. He was also preparing to put serious limits on the central bank’s independence. EU officials and member governments expressed “concerns,” and Mr. Orban toned down the rhetoric.

Hungary now inspires something worse than unease among its European partners. Even though Mr. Orban says he has made some concessions, he is in fact ploughing ahead with his most outrageous plans. A new law brings the central bank back under the government’s influence, and there are no signs that the regime is becoming less authoritarian. The bizarre twist is that at the same time Mr. Orban is asking for financial aid from Europe and the International Monetary Fund.

The rescuers are responding as they should, by demanding that Hungary reverse both the central bank law and last year’s regressive and fiscally disastrous 16 per cent flat tax on personal income. But the Europeans are faced with a tough question: what to do with a country doing things that would have prevented it from joining the Union in the first place?

Hungary can hardly afford to ignore its partners’ demands. Yields on the country’s ten-year bonds hover at around 10.5 per cent, and the forint managed to lose more than 12 per cent against the crippled euro last year. The country’s debt is now 82 per cent of GDP, according to central bank estimates, which Mr. Orban’s team is bitterly contesting.

The government is suspected of wanting to use the central bank’s reserves to pay off part of its debt, just as it looted the private pension fund a year ago. That’s plausible. Mr. Orban has been likened to a wrong-way driver who keeps ignoring the signals of ongoing vehicles. It’s an apt metaphor, inasmuch as there are only two possible outcomes: a major accident, or a radical U-turn.

Két francia város látogatása, angolul

Az alábbi angolul van irva, bocsánat, a városrészünk non profit lapjába szoktam írni:

A tale of visiting two French cities:

Lyon and Aix-en-Provence

October 2011

We did not go to Paris this time. We tried something similar and yet different. Also we decided to rent apartments instead of staying in hotels. Renting costs about the same but this way we’d have more room, a kitchen to prepare breakfast and meals with all the goodies that we’d buy at the local markets plus a fridge to chill our wine. Websites like http://www.homeaway.com/search/keywords:Lyon%2C+France offer a good choice of short term rentals posted by their owners. You pay a down payment (via PayPal usually) at the time of the reservation and the rest in cash upon arrival to the owner. The apartments were one bedroom, had all the conveniences such as TV, telephones and wireless internet connections.

Since we flew with Air France, our fare also included connecting TGV (high speed train) tickets from Paris’s Charles de Gaulle airport to Lyon and back. I bought on the internet similar train tickets from Lyon to Aix and back. I paid with my Visa printed the tickets that had bar codes on and presto we were set.

Leaving Montreal in the late afternoon we arrived in Paris early in the morning. We walked to the TGV station located underneath the airport, got our reserved train tickets and waited for our train to arrive. The French (and by now other European countries also) invested heavily in this high-speed train system. A vast network of special tracks was built with no level crossings. The system by-passes smaller towns and stations are usually located in the suburbs. Smaller stations have four tracks: the outside ones for trains that stop, the inside ones (separated by glass walls) for those that do not….be amazed at seeing trains speeding by at 300 km/hr!

There were trains departing every hour to Lyon and in two hours (500 km!) we arrived. It was still morning, around 10 am local time (4 am our time). We figured out the automat selling public transportation tickets, took the street car and rang the bell for our rental apartment after the 15 minute ride.

Lyon is south of Paris, a city very similar in size to our hometown Ottawa. It is located at the convergence of two rivers, the Rhone and the Saone. There are many bridges and hills. The comparison stops here as Lyon is very famous for its cuisine and for the wine growing areas located close by: Cote du Rhone and Beaujolais. The public transportation is superior; there are three subway lines, trams and busses. Nevertheless we mainly used the city’s inexpensive rental bike system, an elaborate network of many automated/computerized stations, called Velo’v (http://www.velov.grandlyon.com/?L=1).

Many cities, most notably Paris also has this system. I note it is not unknown in Canada. Montreal’s bike rental system is called BIXI. On the first day we got our card (by using Visa) for a period of one week and then we used this card to take bikes, ride to our destination and “dock“it at a station there. The system initially takes a deposit and at the end of the period calculates the usage and credits back the unused part. A rental period of less than half an hour is free. As you keep the bike longer rates progressively rise, so you are motivated to commute and dock.

There is a good system of bike lanes in Lyon and drivers are very patient. Every day we biked into a different part of the city then walked to sites we wanted to see or participated in tours available at the city’s tourist office. These tours could be reserved online (http://www.en.lyon-france.com/Visits-and-tours).

Lyon was founded by the Romans and has amphitheatres and other ruins to show for. It was also the center of silk making in medieval times. We toured the area in Old Lyon where the silk-workers lived. Now a historic and trendy place in medieval times these densely built apartments lacked even the most basic services. Water came from wells (often polluted) and human waste was thrown out of windows into the open gutters that were running in the midst of narrow alleyways…no wonder plagues and epidemic was common and the average life expectancy barely hit 30.

In another part you can visit shops where silk fabric was manufactured on looms. Your eyesight must have been excellent to be able to follow the elaborate patterns. Later the creation of the patterns was “automated” by the use of primitive punch-cards that switched the thread. This part of the city is located on a hill called Croix Rousse, and has excellent vistas onto Lyon.

We also signed up for a one day tour of the Beaujolais wine growing area. Another Canadian couple and three Australians were in company. The driver/guide picked everybody up in a small van before heading north to Beaujolais, a hilly area sprinkled with picturesque villages and small family owned wineries. We visited one, the family was busy bottling the new (nouveau) wine and readying it for shipment to the US and Japan. Although the wine grown here has some prestige it lately has a tough time competing with wines coming from the “new world” (Australia, South America, etc) where wine is produced by giant producers and where the weather is highly predictable.

The Lyon experience is not complete without tasting the local cuisine. Well known chef Paul Bocuse is a native of Lyon and there are several Michelin starred restaurants. At Paul Bocuse’s main restaurant (3 Michelin stars) expect to pay a bill of 150 euro per person. However there are plenty other good restaurants and even the inexpensive equivalents of our “greasy spoons” called here bouchon lyonnaisse serve excellent local food. The bouchons were started by the “meres” of Lyon, women who used to be in the service of rich people, factory owners and aristocrats. After the revolution in the 18th century when these types of jobs suffered a decline, many switched to cater to the silk workers and ordinary folks by opening inexpensive eateries. A must visit and a good place to eat at is Lyon’s main covered market hall called Les Halles. We ate out every second day. I recommend making reservations because Lyonners love to eat out and places with reputation can be full.  For a smaller place you phone ahead but for many you can use the internet, http://www.thefork.com to reserve.

Another notable feature of French cities (not just Lyon’s) is the numerous farmers’ markets that come to neighbourhoods at regular intervals. Close to our apartment the street scene changed dramatically on Thursdays and Sundays. Locals swarmed the market wheeling bags and buying fresh produce, wild mushrooms, home baked bread, cheese and farm-fed organic fowls, meat and seafood. By 2 pm all was over and an army of street cleaners cleaned up the mess left behind.

While we spent a whole week in Lyon, there were only four days left for Aix en Provence. It deserves more time. An hour via the high speed train from Lyon, just after Avignon and 30 km north of Marseilles, it is a remarkable medieval city that is enjoying a revival thanks to the many prosperous British, German and Scandinavian retirees who have bought properties and spend the winter there. Its old town, the temperate winter climate and Peter Mayle’s popular books about life in Provence, all helped. Provence is now competing with Tuscany as the “coolest” place to buy or rent and retire to.

Our rental apartment in a historic building was superbly located in the midst of the most picturesque part of the old town, overlooking a triangular space called Place des Trois Ormeaux. It looked straight out of an operatic stage. We had a second floor balcony overlooking the fountain and we could observe life below. The small gourmet shop there had tables and from the morning clients were spending hours talking, drinking espresso, eating pastry and later lunch and lingering over bottles of fine wine and champagne.

The city is very walkable. But if you get tired or have luggage there is a system of electric mini-vans. For a euro a ride they take you to your address. Aix is known for its many fountains and class renaissance palaces and churches. It was an important city in the past and has remained the capital of Provence. I should mention its flower market that is busiest on Saturday and of course it was the home town of the post impressionist painter Paul Cezanne. Like him you can walk the wide Cours Mirabeau with mature plane trees on both sides. Sit and relax in one of the many coffee houses that he frequented with the likes of Emil Zola. Or go and see his atelier and its garden a bit farther out on a hill. Existentialist writer Albert Camus and abstract painter Paul Vasarely also loved this city; the latter has a museum close by.

I would like to finish by saying that with a bit of planning and a modest budget you can take time off and relax in a different way…. without the hassle of the crowds and trappings that go (in my opinion) with many “all inclusive all pre-arranged” jet/beach vacations. 

Recept az új évre

Ezt a receptet nem én írtam de mint recept az szerző nem számít és mások is elkészíthetik sikerrel:

BUÉK recept.

Végy 12 hónapot, gondosan  tisztítsd meg  keserűségtől,  okoskodástól,  szorongástól, no meg képmutatástól.  Amikor egészen tiszta, szeleteld föl mindegyik  hónapot  30  vagy  31  egyenlő  részre,  úgy,  hogy  a  készlet  egy  évig  eltartson.  A receptet naponta készíted el.  Veszel

1       rész  munkát  és

2       rész  vidámságot,  humorral  vegyítve. 

 

Jól összekevered a  már  előkészített  szeletekkel  és  hozzáteszel:

3       púpozott  leveseskanál  derűlátást

4       kávéskanálka  toleranciát

1       magocska  iróniát  és

1    csipetnyi  tapintatott.

Mind  eme   kellékeket   alaposan   gyúrd   össze  és  önts   reá   egy

kiadós,  sűrű  szeretetmártást.

A  kész  fogást  apró  figyelmességekkel   díszítve  tálaljuk  naponta.

Fűszerezzük   jókedéllyel és  egy  jókora   köcsög   realizmust   adunk  melléje.

Ez a recept  fajtól,  nemtől  és  életkortól   függetlenül maradéktalanul  bevált.  Melegen  ajánlható!

süti beállítások módosítása