Előfordul időnként, hogy barátaim küldenek vicceket. Gondoltam felteszek egypárat:
Előfordul időnként, hogy barátaim küldenek vicceket. Gondoltam felteszek egypárat:
A János legidősebb unokatesómnak, a Zsuzsinak a boyfriend-je volt. Pardon, a fiúja. Zsuzsi nehéz eset volt, szüleim szerint. Már vagy 30 éves volt ekkoriban, és nem volt férjezett. Nem volt tanult, nem volt érettségije sem. A Furnér Lemez Művekben, messze Újpesten dolgozott, mint titkárnő.
Mindannyian tudjuk, pár hónapja a NOLBlog formátuma megváltozott, plusz az az érzésem egy új szerki lett kinevezve. Az ember azt hihetné, hogy ez az új szerki nem is létezik, ámbátor ezt megcáfolandó, nemrég sokunk meglepetésére ostorával idecsattintott, egypár rouge blogolót megfenyítendő.
Sokunkban benn lakozik a bátorság csodálata. A magam részéről, mindig is felnéztem a felfedezőkre, a merész hegymászókra, azokra, akik hihetetlen magasságból ejtőernyővel ugranak, és sorolhatnám.
Hosszas tanulmányozásom eredményeként, itt vacsoráztunk az elmúlt szombaton. Az étterem francia jellegű. Neve, Á L’Os, nálamnál franciául jóval jobban beszélőek szerint, „csontig”-ot jelent. Ami talán magyarázat lehet arra, hogy miért szerepelt a velős csont az étlapon jó pár étellel párosítva.
Montrealba érkeztünk. Tegnap. Ma Halloween estéje lesz, már tegnap sok befestett vámpír arcú fiatalt láttunk, ma még több lesz. Mindenki bulizni megy.
A mellékelt 9 perces rövidfilm, egy az US-ben élő equádori emigránsról szól. Egyszerű ember, egy étterem konyháján dolgozik, minimum bérért, akinek a maratón futás a hobbija. New York városának (a kora kategóriájában) az egyik leggyorsabb maraton futója.
Eladtuk a házunkat. Kb. egy hónapja. Egy hét múlva ki kell költöznünk. Csomagolunk, dobozok között élünk, van nagy felfordulás.
A híreket nézvén szokásom hogy az említett helyekre ellátogatok a Google Earth segítségével.
Ha letöltöd az applikációt, a keresőbe beírhatod hova akarsz menni, és hipp hopp odavisz. Beállíthatod térképre is, de a műholdas képekre van alapozva.
Csónakból kimentve Líbia közelében, gyászolnia kellett, egymagában.
Ahogy azt Jenny Nordberg-nek elmondták.
Az alábbi fordítás egy cikk az Életek sorozatból, a New York Times 2015 október 4-i vasárnapi Magazinjából.